This is ma f*ckin' life!

Mennyi minden történt~

2018. július 26., csütörtök | 16:37 | 0 Ask

Lassan már egy év is eltelik, mire újra posztolok. Ritkán használom az online felületeket - lásd: tumblr, blogger, twitter - sajnos jobban az instagram, facebook és a messenger az, ami magába szippantott.
Hol is kezdjem, annyi minden mesélni valóm van, de persze megosztani ezt, senkivel sem tudom, mert akikkel napi szinten beszélek, minden egyes mozzanatom követik.
Februártól kezdem szerintem, amikor is a Lidl által a Medicover magánklinikán elkezdtem egy teljes körű vizsgálatot. Először is, voltam belgyógyászaton, fül-orr gégészeten, nőgyógyásznál. Mivel nem volt rendes a menstruációm, ezért kellett ezekre elmennem. Aztán voltam prick teszten, ahol kiderült hogy nincs semmi allergiám. Végül meglátogattam az endokrinológust, ahol tovább lettem küldve cukorterhelésre 3 pontosra, illetve mindenféle szintet néztek, ami esetleg befolyásolhatja a cikluszavart. Elküldtek külön pajzsmirigy ultrahangra, hasi és kismedence ultrahangra, dietetikára.
Kevés olyan hely maradt, ahol még nem voltam szerintem a klinikán belül.

Természetesen a cukorterhelésnél kiderült az ok. Enyhe inzulinrezisztenciám van, mindenből cukormentes, szinte szénhidrátmentes ételt kell keresnem. Persze diétára lettem fogva, ami az első hónapban sikerült, a másodikban már annyira nem. Nehéz. 160 g ch-t ehetnék egy nap, lebontva 5 étkezésre, ami sajnos nem kivitelezhető, de nem tudom mit tegyek. Első hónapban fogytam 6 kilót, azt most tartom, természetesen augusztusban ismét belehúzok, kitoltam egy hónappal a vizsgálatokat ismét egyéb okok miatt.

Nehéz a mozgást beiktatni, azt, hogy kedvem legyen. Tudom, nem kedv kérdése, hanem emeljem meg a seggem és csináljam. De egyszerűen nem megy.

Ádámmal szerencsére rendeződtek a dolgaink, majdnem szakítottunk, mert fellángolásban szenvedtem, de elmondtam neki, és megyünk mindenfelé, nem csak döglünk ahogy azt szoktuk.
Elmentünk Nyíregyházára a vadasparkba, ami egy nagyon nagy élmény volt számomra. Most pedig egy hét szabin, csinálom a szobám, vagyis csinálnám ha nem kellene folyton arra várni, hogy megszáradjon a festék, meg a glett, meg minden szar. Ha minden jól megy, ezzel végzünk is vasárnapig, aztán már csak pakolni kell befelé, és hurrrááá, a szobám teljes felújításon át is esett.

Volt egyszer egy London~

2017. szeptember 30., szombat | 19:49 | 0 Ask

2017. Szeptember 21.

Második hete szabadságon voltam, ideje volt összekészülni a londoni utazásra. Sosem jártam még azelőtt ott, sosem szívtam még azt a levegőt, ami ott van. Összeszedtem pár cuccomat, hogy a világért se hagyjam itthon azt, amit szeretnék. Ruhák, törcsi pipa, töltők pipa, smink pipa. És ennyivel el is intéztem. Enci kinyomtatta a repjegyemet visszafelé, én pedig elintéztem az odafelé utat. A bőröndömben pont elfértem! Szabály: max 10 kg, és nem lehet folyékony cucc benne. Oké, odafelé, nem nagyon érdekelt ez az egész, csak ott akartam lenni.

2017. szeptember 22.

Hajnal 5kor keltem, izgultam. Életemben másodszor ülök repülőn, igaz most úgy, hogy senki nem fogja a kezem, csak én saját magamnak. Elindultam a buszhoz, ami időben jött ugyan, de a gödöllői emelkedőnél hirtelen torlódás lett. Azt hittem el fogok késni, és akkor baibai a repülőnek, de hála a jó istennek nem így lett. Felértem a stadionokhoz, újabb rohanás, Népligethez, ahol találkoztam Seungah-val. Metróval mentünk Kökiig, onnan pedig a 200E busszal ki a reptérre. Vicces volt, mert Annát akkor láttam életemben először, nembaj, lényeg hogy megismert. Kb fél óra várakozás után, sikerült megtudnunk, hogy hova kell állni a check-in pulthoz - ez 10 perccel volt 11 előtt - instant agyfasz, na akkor menjünk. Kiálltuk a sort, viccelődtünk, hogy mit csinálnánk Jiyonggal, szokásos hülyeség, vérszívás. Odaértünk a pulthoz, erre közölte a nő, hogy nem érti, miért álltunk sorba. Sorry én sem értem, de nem szoktam repülővel utazni. Elmondta, hogy a B18as kapuhoz kell menni, okkéj, határon át, kérdezik hova megyünk: London, jó mehetünk. Végig mentünk azon a bűzbarlangos parfüméria meg szalámi, a fene tudja mik, x ezer ft-ért vedd meg, legyél hülye. Majd megállít egy csaj, hogy hova megyünk, elmondtuk neki, ránk akar még tukmálni wizzair-es bankkártyát, mucika.. kérlek. Aztán mondja, hogy a B részleg vagy terminál vagy mi a fene, felújítás alatt van, igy menjünk az A-hoz. Én nem vagyok hülye, elindultam a Bhez ahogy mondta lent a check-in pultnál a nőci. Sikeresen megérkeztünk, vártuk a kapunyitást, majd kellemes utazást kívántak nekünk, és buszra szállva indultunk is a Ryanair csodálatos gépéhez.

Amit a Ryanairről kell tudni - fos - hogy a személyzet, SZINTE/ALIG tud magyarul. Egy-két szót ismernek, de akik azzal repülnek, biztosan nem fognak magyarul a stewardessel kommunikálni. Bitang drága minden a gépen, wc-ről nem tudok nyilatkozni, 2 órát én végig próbáltam aludni. Amint felérsz a gépre, kellemes zene szól, Ryanair szlogennel, Low fares, Made simple. Rájöttek a steardessek, hogy hopp hopp picikét mintha késésben lennénk, akkor rohanás a fedélzetre, táska berak, hely elfoglal, öv bekapcsol, és indulásra talán készen állunk. Pont amikor a felszállás volt, Youngbae Wake me up-ját hallgattam, tök jól odaillett, vigyorogtam, mint akit baszni visznek, hogy úristen első utam Londonba, és ott lesz Heni, Emy, Enci, Dorka,Timi,Anna, Seungah és természetesen aki miatt mentünk, Kwon Jiyong. 2 óra 10 perc volt az út, eléggé tiszta időt fogtunk ki, úgyhogy pont láttuk Rotterdam környékét Hollandiánál. A landolás nem volt kellemes, a pilóta, konkrétan földnek baszta a gépet, és rántott akkorát, hogy majdnem kiborultam az ülésből.. - mellettem amúgy egy bőgőmasina ült, akinek kb a zsebkendőt a szemébe tömtem volna, hogy ríjjá bazze rííjjjá.
Landoltunk, megtettük az első lépéseket, szinte sosem hagytuk el egymást, ááám jött a határ. 80000 kapu, mutatod a személyidet, hogy te ki vagy, nem kérdeznek, thank you mehetsz is tovább. Ismét végig mész azon a sok parfümös szaron, mire kitalálsz, már eltelt 45 perc. Nagy nehezen rájöttünk mindenre, bolt oké, költsünk fontot.Aztán transzfer, jó, oké onnan megy, arra kell kimenni. Stansted reptér, nem akkora mint a budapesti, hanem legalább vagy 5x akkora - most lehet túloztam - megtaláltuk a mosdókat, "várótermet" ahol legalább a seggünket le tudtuk tenni arra az x órára.

Telik múlik az idő, következő pillanatban már Seungah és Anna valahol a transzfer buszon ülnek, hogy találkozzanak Henivel és Enciékkel. 10 óra is jócskán el van, amikor Dorka ír, hogy neki késik a gépe. Hurrá, nembaj, egyedül nem hagyunk senkit, 00:04 perc, felbukkan őszőkesége Dália. Végre valahára. Megvesszük a jegyet Stanstedről - St. Pancras International Station-höz. Közben megvettem az Oyster kártyát, úgyhogy csuddijó volt az egész. Fél2-2 körül összeszedtük egymást Heni, Emy Encivel, mentünk Heniékhez. Olyannyira fáradtak voltunk, de csak 3 körül tudtunk elaludni, 9kor pedig keltünk.

2017.szeptember 23.

Új nap virradt, összeszedtük magunkat, elmentünk egy kis városnézésre, megnéztük a Buckingham palotát, voltunk valami park részében, ahol lespanoltunk a mókusokkal, kacsákkal. Magyarok akik szocializálódott állatokkal vannak körül véve. Reggeliztünk egyet a Pret-ben - nemtudom hogy írják, sry. - megnéztük a BigBen-t, amit épp akkor újítottak fel, és csináltunk pár képet a London Eye-al is. Végül elmentünk a Primarkba, kb 2-3 percet voltunk az Oxford streeten is, de kb halál ami ott van ._. Emberek, mint a heringek. Elsétáltunk a Chinatown-ba is, ahol kaptam finom fagyit Henitől,sikerült is leennem magam vele, de semmi baj, mert legalább volt látszata, hogy finom volt. Elmentünk még kis szuveníreket is venni, hogy nem csak Jiyong miatt jártunk a nagy messzeségben, aztán Piccadilly Circus nevezetű "tér,szobor,fenetudjami"-nél várakoztunk, hogy 9 óra legyen.

Ezek után megpecsételtük az estét a Yoriban, ahol isteni kaját csináltak! Másodszorra ettem koreai kaját, de uuhh finom volt nagyon. Masszív 2 órát töltöttünk el az étteremben, ezek után hazamentünk, s Henivel a csodás lakosztályunkban álomra is hajtottuk a fejünket egy-két büdös cipő, és kuka mellett.

2017. szeptember 24.

A nagy nap. Folyamatosan instát néztük, elmentünk kaját venni a közértbe, beszélgettünk, nevettünk, közben készülődtünk, hisz nagy nap volt. 2 óra után sikerült elindulnunk a Wembley arénához, ahova ha jól emlékszem 3 átszállással mentünk. Az út 2 óra volt, akkor gondolhatjátok mekkora London, mintha odavissza mennék Pestre. Térképet néztünk, láttunk pár szurkolót akik a nagy stadionból jöttek ki, nekünk az SSE Arena kellett, úgyhogy megtaláltuk azt is. Aztán Timit az anyjába küldve, az agyvizem felforrt, hogy mégis hol a francban állnak, oldalt... körbejártuk az arénát mire megtaláltuk őket. Aztán beálltunk a sorba, jött a szokásos hülyeség, ismét, hogy Jiyonggal ki-mit csinálna, és miért, gyártottuk a képeket, nevettünk, csatlakozott hozzánk Nonchi, és egy rövid ideig Regina is. Majd szétszéledt a csoport, Nonchival maradtunk egy ideig, karszalag, meg minden, táskaátvizsgálás, mehettünk is be. Sok ember volt már bent, mi a sima állóban álltunk, 3. sorban, mondjuk rá tökéletes kilátással.

A koncert elején, MV-ket, reklámokat mutattak a kivetítőn, már akkor is hangot adott a közönség, hogy Oppa nagy feje, belefért a kivetítőbe.
Aztán elsötétült minden, egy felirat volt középen a kivetítőn: ACT.III: M.O.T.T.E - amilyen extázisban voltam, nem emlékszem a pontos kiírásra, de képem van róla. Majd mutattak bevezető videót, picit depresszív volt az egész, pirosban úszott az egész aréna. Majd megjelent középen ő. Ő, aki miatt több ezer kilométert utaztam, Ő, aki miatt zokogásban törtem ki rögtön az első számnál.
Heartbreakerrel nyitott, eszméletlenül jól szólt élő zenével, tiszta volt a hangja, és maga az ember... egyszerűen tökéletes. Zokogtam, mint egy hülyegyerek, hogy igen, itt áll előtted, 2009 óta őt akartad látni, tessék látod.. él, nem kitömött, nem is robot. Komolyan, magas, igaz vékony, de kompenzálta a magassága, a kinézete. Egy férfi hogy lehet ennyire gyönyörű. Táncosokról nem kívánok nyilatkozni, meg gyönyörűek, szexik. Folyamatosan énekeltem, sikítottam!!! Én! Második szám a Breathe volt, picit mintha unná már, ezeket a számokat énekelni, de mi adtuk alá a lovat, hagy pörögjön fel Kwon Jiyong, mutassa meg ki is ő. Aztán A Boy következett, olyan gyorsan mentek az események, jött egyik szám a másik után, hogy egy kicsit melankolikus But I love you-ba csöppentünk, csodás volt a háttér, a színek, tényleg mintha Jiyong a mélypontot mutatta volna meg, Obsessionbe csapott át az egész, koncepció még mindig melankolikus, depresszív, de látni a kiutat.

Act 2: Michi Go-val nyitott. A táncosok, nem is értem, hogy nem fulladtak még ki, dög meleg volt, minden számra partiztak, mi is partiztunk, ezt követte a One of a kind, majd a R.O.D.. megjelent CL a kivetítőn, mindenki sikítani kezdett, én csak a szöveget nyomtam, Jiyong táncolt, de komolyan nem kis lightos risza meg, lépek kettőt csípőkörzés, hanem komolyan beleadta a tánctudását, és olyat nyomott, hogy orrvérzés kerülgetett. Picit várni kellett, mert Ji trónját hozták be, leült rá, s a That XX-et "királyként" énekelte végig, és komolyan mondom, nem volt hamis hang! Ezt követte a Black, Missing You, Who you, majd az I love it. Itt meg is állok, és részletezem, mert egyszerűen, a táncos lányok, istenien néztek ki, sokkal de sokkal gyönyörűbbek voltak élőben, mint a képeken, instagramon keresztül. Kwon Jiyong... pedig, megmutatta a testét, amitől konkrétan kisebb stroke-ot hordtam ki lábon, és annyira szemérmetlenül jól tudja használni azt, és kurvára tudja, hogy mi kell a fanoknak, hogy ha egy picikét is mutat egy kis pocit, egy kis mellkast, már meg van veszve mindenki, és nem hogy a kisujját, vagy a karját, hanem az egész embert akarják. Todaynél, már csöpögött a víz rólunk, de szerintem neki a golyóján folyt, nem csak a homlokán. Következő szám volt a Crayon, igen, amúgy nem csak Jiyong volt számomra a sztár aznap este, hanem Youngsang is, aki brutál szexi volt, és brutál jól táncol, és uristen.. téglát neki, csak tönkretesz.
Super star a legkedvencebbik zeném tőle, igaz mindet imádom, nem tudnak olyat mondani amit ne szeretnék, hisz Kwon Jiyongról beszélünk. Volt egy kisebb videó, egy a MichiGo előtt, amiben pár idol, sztár kinek mi, elmondta, hogy mit jelent nekik G-dragon és Kwon Jiyong. Akikre emlékszem: Psy, Youngbae, Daesung, CL, talán Dara, Hyungdon, producerek, meg még ilyen-olyan emberek, akinek nem jut eszembe a neve, ne haragudj Jiyong ha egyszer te ezt lefordítózod, kérlek ne utálj érte, de már lassan egy hete láttalak. Majd jött az anyukája, apukája és Dami a nővére.. Amikor megláttam a szüleit, sírásban törtem ki. Nem is tudom miért, talán mert hihetetlenül büszkék az egy szem fiukra, aki ilyen dolgokat elért az életében. A második videóban pedig maga Jiyong beszélt egy piros lebernyébe tekerve, és teasingelte a fanokat, hogy ő shyboy, már pedig nem fogja megmutatni magát, ott elküldtem magamban az anyjába vagy 80x hogy legalább egy picit... icipicit, de neeem, takargatta magát, mint a prűd kislányok.

Végül letolta nekünk a Middle fingers-up-t, aminek végre láthattam a koreoját, majd Bullshit, aminél senki nem követte az utasításait, annyira élték a szöveget, majd jött az isteni színjáték a Divina Commedia, esküszöm annyira jól fel volt építve az egész, végén beszélt még, kaptunk Crooked-t, annyi konfetti meg ilyen aranyszínű szar jött ránk, mindet felszedtük, mert hát gyűjtünk, mindent. Végül Untitled, és lement a közönségbe, közben fortyogtam, bőgtem, és nem hittem el, hogy ott áll előttem. Jiyong édes volt, egy kis tündér, mi pedig jó fanok voltunk, kántáltuk hogy KWON JIYONG KWON JIYONG KWON JIYONG... teljesen zavarosan írtam le ezt az egészet, de azaz extázis, amit mi átéltünk ott.. Megköszönte a Hitech és a Crazy munkáját, bemutatta a bandát, és nemtudom, annyira hihetetlen volt, hogy ott álltunk a közönség soraiban, hogy egy levegőt szívunk vele. Remélem sikerül eljutni a következő koncertjére is, ha lesz valamikor, de szeretném ha az már Bigbang lenne.

2017.szeptember 25.

Semmit nem aludtunk, kb éjjel 2 körül Heniékhez értünk, s úton is voltunk aztán St. Pancras megállójába, hogy menjünk a transzferbuszhoz. Picit kómáltam be a buszon, de 45 perc után megérkeztünk, ugyhogy menni kellett. Dorkával voltam végig, ő ment a leghamarabb, én még vártam egy kicsit a többiekre, bechekkoltunk, majd jöttünk haza, de itt már nem részletezem, ki voltam a repülőn ütve, mint akit elvágtak, majd hazafelé is a buszon, ugyhogy alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Remélem kijutok még többször ilyen helyre, hisz ez egy nagy élmény volt számomra :))

Random tények frissítve - unatkozom - ~

2017. február 22., szerda | 22:18 | 0 Ask

1. 2015.12.hóban ismertem meg a barátom
2. Szemüveges lettem
3. 2014ben jártam Máltán
4. Eredeti szakmám Vendéglátásszervező-vendéglős, de 2 évnél többet nem dolgoztam benne
5. Világ lustája vagyok.
6. Szeretem a Family Guy-t
7. Ha összeszedem minden erőm, akkor bármire képes vagyok, csak takarékon működöm
8. 2009 óta szeretem G-Dragont
9. Rászoktam a Nufutta, Nyufutta, Nyufu, Nufu szavakra
10. Nem tudok melegben aludni
11. Hason alszom
12. Lidlben dolgozom
13. Van egy fasz alakú égési sérülésem a jobb karomon, amit büszkén viselek
14. Apple termék mániás vagyok, pedig szegény vagyok mint a templom egere
15. Mostanra nincs kedvenc kajám
16. Rövid a hajam 2013 óta
17. Őszülök
18. Rágom a körmöm, kivétel ha műköröm van rajta, mert azt nem rágom le
19. Az első okostelefonom egy Iphone
20. Azt a telefont 2x törtem be, egyszer megúsztattam a kádban és még működik
21. Télen tanultam meg ",magassarkúban" járni - telitalpú csizmám van -
22. Faterral élek, meg egy ribanc kutyával, aki mindig elszökik
23. Mániákus smink gyűjtő vagyok
24. Parfüm mániás vagyok
25. 2014ben leadtam 15 kilót
26. Az a 15 kiló vissza is jött
27. Ritkán hallgatok zenét, de ha hallgatok, akkor is hangosan
28. Szeretek főzni
29. Utálok mosogatni
30. Utálok takarítani, viszont mindig tervezek, hogy hogyan fog kinézni a szobám
31. A tv mindig megy háttérzajként
32. Félek a barátom mellett a kocsiban
33. Facebookon csak azért vagyok fent, hogy beszélhessek a barátnőmmel
34. Betudok görcsölni a nevetéstől
35. Karácsonyra mindig különféle kajákat készítek
36. Utálok sütni
37. Citromtortát szeretem
38. Szeretek mitesszereket nyomogatni
39. Szeretek cirógatni
40. Nem járok fodrászhoz
41. Régebben akartam tetoválást, ma már nem
42. Régebben a gyerekeket nem szerettem, ma már más a véleményem róluk, de persze fiatal vagyok hozzá
43. Utálok buszon zenehallgatás nélkül utazni
44. Szeretem a jelenlegi munkahelyem
45. Sok fitt csoportban vagyok benne, de nincs energiám az energiatakarékosságom miatt-kifogás-
46. Több mint 600 könyvjelzőm van, ami recept
47. Van, hogy tv zajra alszom el, vagy zenét hallgatva, de akkor is mennie kell szundin a tv-nek
48. Illat mániás vagyok
49. Jobban megeszem a rántott felső csirke combot, mint az alsót
50. Télen durván szárad a bőröm
51. Állandóan a telefonom nyomkodom
52. Trágár szavak minden mondatomban biztos hogy van!
53. Ha valakivel együtt alszok, akkor általában belül alszom, kivétel! Ádámmal, mert neki a jobb oldalán szoktam ami azt jelenti, hogy ha nálam alszunk akkor kívül, ha nála belül.
54. Télen pulcsiban alszom
55. Az első minuszokig nem hordok kabátot
56. Biztosan van valamilyen étel allergiám, de még nem vizsgáltak ki
57. Leszoktam a cigiről és a kávéról
58. Sportcipőt hordok addig, amíg le nem rohad a lábamról
59. Szeretek utazni, kirándulni
60. Szeretem a Mátrát
61. Szerencsésnek érzem magam, amiért apuval élek, hisz szerintem ő a világ legjobb apucija
62. Fürdés közben telefonozok - lásd miért ejtettem bele a vízbe a telefonom -
63. Ahhoz képest, hogy pszichés beteg vagyok, hamar nő a hajam, csak bár megtudnám állni a kitépkedését
64. Sokat tervezek
65. Mindig kiszámolom, hogy mennyi pénzem marad hónap végéig
66. Horrorfilmet csak Ádámmal nézek
67. Egyszer voltam eddig moziban a Sötét ötven árnyalatán és végig röhögtem
68. Szeretem a munkatársaim
69. Rászoktam az enyhe bubis vízre
70. Van amikor egy nap csak kétszer eszem, mégis hízok tőle - ne oktass tudom -
71. Van egy mostohaöcsém, akit eddig sokáig egyszer láttam, amúgy mindig hordozóban
72. Ritkán találkozom anyámmal
73. Az év 365 napján taknyolok, valami gond lehet, ezt sem ártana kivizsgáltatni
74. Sosem indulok el zsepi nélkül
75. Leszoktam az orrsprayről
76. December óta 2x fogadtam meg, hogy lefogyok
77. Kétszer jártam eddig Debrecenben
78. Egyszer ültem eddig repülőn
79. Nagy álmom, hogy egyszer eljussak Ausztráliába és Új - Zélandra
80. Ugyanúgy irtózom a kígyóktól, ahogy eddig
81. 4x jelentkeztem a Lidlbe, mire felvettek
82. Könnyen barátkozom, de van, amikor nagyon feszültnek érzem magam, és nem merek feloldódni
83. Faszságokat képzelek be, amikor a barátom a barátaival van
84. Kivétel, amikor Misivel, mert akkor nem féltem őt semmitől
85. Nádújfalu-Kisterenye útvonalon este/sötétben életveszélyes menni kocsival a szarvasok miatt, általában a gyomrom diónyi az oda-vissza úton ilyenkor, vagy ha barátom megy haza
86. Faterom egy nap, ha olyanom van 8x is felhívom
87. Van, amikor smink nélkül nem indulok el itthonról
88. Ha lenne sok pénzem, az egész ebay-t felvásárolnám
89. Iphone 6 telefont akarok, vagy 7et, de a 6 jobban tetszik
90. Állandóan rágózom, kivétel itthon, de amikor dolgozom, akkor MUST HAVE!
91. Van amikor nagyon rosszul tudok aludni, általában olyankor grumpy vagyok és nem érdemes kötözködni velem
92. Utálok strandolni - lásd: Demjén, Eger egyéb más termálvizes, medencés téma.. UTÁLOM
93. Csak barátom előtt merek levetkőzni, más előtt félve
94. Sosem találom el a melltartóméretem, mert van, ami körbe kicsi a kosár jó, de aminél körbe jó, ott a kosár nem
95. Szeretnék fogyni, mint azt fentebb említettem, de nincs akaraterőm, pedig augusztus 5ig 15 kg-tól kéne megszabadulnom
96. Minden hónapban megveszem a Diéta és Fitness ujságot, hátha erőt ad
97. Szeretem a chiapudingot, de a zabkását nem bírom megenni
98. Semmilyen müzlit, gabonapelyhet nem bírok tejjel megenni, vagy magában vagy joghurttal vagy sehogy
99. Sminkelni, úgy gondolom szépen tudok, rajzolni természetesen nem, ahhoz nincs kézügyességem
100. Szeretem a koreai ételeket, és szeretnék itthon is készíteni
+1 Ha nagy leszek, gyümölcs akarok lenni a jogobellában, és jogsit akarok, meg egy Honda Civicet.. vagy egy terepjárót

2017's first post~

2017. január 31., kedd | 14:49 | 0 Ask

Jesszus mariska, de régen blogoltam. Annyi minden történt, sok jó és rossz. Összefoglalom a 2016os évet, már ha bírom^^

Szóval, számomra a 2016 egy különlegesnek nem mondható év volt. Vagy az? Fene se tudja. Szóval. Január-február olyan semmilyen volt, 21 lettem, dolgoztam, közben itthon hideg volt, átlagban olyan 2 és 6 fog közé tehető hőmérséklet a lakásban.. na igen, mivel minden pénzünk arra ment el, hogy be legyen fizetve minden, ezért dönthettünk, eszünk vagy melegszünk. Előbbinél döntöttünk, próbáltunk innen-onnan fát szerezni, kevés sikerrel. Aztán jöttek a jobb idők, első majálisom a barátommal, ami igazából tökre időpocsékolás volt, mint majális. Ő levizsgázott, én örültem, hogy sikerült neki ^^ Aztán nyáron sokat voltunk együtt, amikor időnk engedte, egymásnál aludtunk, majd havi szinten járhattam nőgyógyászhoz, mert az antibiotikum felborította a hormon-háztartásom, úgyhogy rettentően örültem neki. Augusztusban dolgoztam kb 2 napot, vagy 3at, mert utána nem volt pénzem bérletre, igen a Palóc Nagyker kft csődbe ment, nem kaptunk fizetést, én közben besokalltam, kéregettem barátoktól, meg itthon tengődtem. Jött hozzám Enci, mentünk kirándulni, nagyon jól éreztem magam vele.
Megvártam még a szeptembert, aztán felmondtam annál a tetű cégnél, úgy voltam vele, hogy kerüljön amibe kerül, de én nem fogom tovább bírni. Egyszerűen egy fizetésből nem tudtunk meglenni ennyi adósság mellett.Végül szeptember váratlan fordulatot vett a vége felé, felvettek a Lidlbe, ami életem eddigi legjobb választása volt, és legnagyobb szerencséje! 4 hónapja dolgozom ott, és annyira jó.. annyira szeretek. Nem vagyok ideges, nem baszogat senki, ami számomra elég nagy pozitív dolog. Decemberben karácsonyoztunk, kimerítettük az összes pénzt, ettünk ittunk, itt volt karácsonykor Ádám, szilveszterkor pedig én voltam nála. Minden szép volt és jó.. Jött a 2017 január.
Hónap végére szopunk a fával, jelen pillanat 3 és 5 fok között található a hőmérséklet a szobában, komolyan mondom még kint is melegebb van.. sőt! A pincénkben van a legmelegebb, szóval leköltözök oda, legalább annyira nem fogok fázni. Elkaptam másfél- két hete egy hányós hasmenős vírust, úgyhogy nyomtam az ágyat rendesen, hőemelkedéssel. Az autóban, míg mindenki feltekert ablakkal utazott, addig nekünk mindkét első ablak le volt húzva, mert rosszul voltam.

Na, de... hogy ne csak kesergésről szóljon a bejegyzés, február 14-17 Debrecen-Hajdúnánáson fogom tengetni az időmet Encinél, és már alig várom :3 Illetve, amint a szobában eléri a 15 fokot a hőmérő, elkezdek újra edzeni, ráállok az egészséges életmódra, mert augusztusban lagziba megyek Ádámmal és nem akarok úgy kinézni, mint egy partravetett fóka. Célom előreláthatólag a 75-80 kiló elérése, de beérem egy 85 kilóval is. Na meg persze a hajtépésről is lekell szoknom, mert egyszerűen undorítónak tartom ez miatt is magam. Mindent a maga idejében. Természetesen el kéne mennem orvosi kivizsgálásra is, nőgyógyászhoz. Remélem semmi gond nem lesz, csak előtte dobjak le magamról pár kilót.. Szeretném jobban érezni magam a bőrömben, s az már nagy löketet adott, hogy Ádám mondta a jó dolgokat, hogy miben támogat, meg szeret, úgy érzem meg tudom csinálni és SENKI ÉS SEMMI NEM ÁLLÍTHAT MEG!

Az év utolsó hónapja, folyamatos gondok~

2016. december 12., hétfő | 19:47 | 0 Ask

Mennyivel könnyebb lenne 500ezret keresni egy hónapban, s gondtalan élettel lenni. November-december idén nem lett olyan, mint amire számítottam. Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, amibe sajnos arccal estem bele. Minden hónapban szűkösen jövünk ki apummal a fizetésünkből. Kettőnk fizetése összesen 200ezer forint, amiből nehezen tudjuk fenntartani magunkat. Rettentő sokat gondolkoztam azon, hogy a jövőben mégis hogyan vállaljon az ember gyereket, ha ilyen árak vannak? Én úgy vagyok vele, hogy 2029et megvárom, amíg lemegy a nagy kölcsön a nyakunkból. S talán a leendő gyerekemnek nem kell nélkülöznie. Évek óta nem vettem magamnak ruhákat, csak ugyanazokat a ruhákat hordom, mivel elég nagy darab vagyok még, nem minden ruha jó rám. Utálom ezt az egészet. Utálom, hogy folyton kölcsön kell kérnem x ezer forintokat, hogy ne dögöljek éhen. A kajának olyan mértékben felment az ára, hogy meg sem éri venni.. Bár fotoszintetizálhatnék, legalább nem menne el a kaja, amit megeszek, aztán tök szükségtelenül távozik belőlem, ami amolyan pazarlás..

Hónapról hónapra, napról napra élünk. Ez azt takarja, hogy hol egy csekk nincs befizetve, hol pedig kajánk nincs, de minden ki van fizetve. Ilyenkor szokott elmenni a kedvem mindentől. Mint most is. A telefonszámlám nincs még kifizetve.. mert a köcsög vodafone nem csinálta meg a kurva számlát még, pedig már bőven kész szokott ilyenkor lenni. És holnap megyünk vásárolni.. míg minden munkatársam állításom szerint dugig van pénzzel, ami lehet nem igaz, de mégis több pénzük van mint nekünk, és nem nélkülöznek - téli cipőm jelzem nincs - anyagi támogatás nincs- semmi nincs. Néha elszégyellem magam, hogy miért is dolgozok? Áh, igen. Hogy apu ne dögöljön bele a munkába, hisz egész nyáron nem volt itthon 7 napból 7et dolgozott.. úgyhogy nem tudom mi lesz, de nagyon remélem, hogy jövő év jobb szeleket fog hozni. Remélem hogy minden jobban sikerül, minden sikerül! Változásokat akarok! Be better 2017!!

Nagy elhatározások~

2016. szeptember 10., szombat | 9:30 | 0 Ask

Ideje ismét a változtatásnak. Egy új hajszín, életmódváltás, munkahely váltás éppen ezek közé tartozik. Már hónapok óta gondolkozom azon, hogy új munkahelyet akarok, hisz a CBA nem adja meg nekem azt, amire vágyom. Úgy gondolom, nem vagyok rossz munkaerő, ami érdekel, azt teljes erőbedobással véghez viszem. Kicsit keseredtem el az elmúlt napokban, de szerencsére olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik sok-sok pozitív energiát tunkoltak belém, s elmondták, hogy ne adjam fel, hétfőn adogassam be mindenhova az önéletrajzom. Tudom, hogy semmilyen kérdéssel, amit itt-ott felteszek semmit nem veszíthetek. Hiszek abban, hogy valamelyik új cég dolgozója lehetek, és a minimálbértől többet fogok keresni.

Hajszínen többfélén gondolkoztam mostanában, illetve, hogy ideje lenne ismét egy fodrászt meglátogatni, hisz kegyetlenül néz ki a hajam. Állandó jelleggel kérdezgetem Ádámtól, hogy látni-e ahol tépem.. Mindig nemmel válaszol, de az a baj, hogy én érzem, és tudom hogy ott van. Erről nekem nem könnyű leszoknom, nem megy egyről a kettőre.Pedig sokkal jobban örülnék neki, ha így lenne, és le lehetne nagyon hamar. Mióta a CBA-nál vagyok, dugig vagyok őszhajszálakkal, úgy hogy köszönöm most már elég volt. Nem elég, hogy "gyomlálom" még ősz is vagyok. Mondjuk lehet a genetika, lehet hogy szimplán stressz, erre még nem sikerült rá jönnöm.

Harmadik pontként, életmódváltás. Kezdem nagyon rosszul érezni magam a bőrömben, minden rajtam múlik! Ezt én teljes mértékben tudom! Mondjuk azt viszont nem értem magamban, hogy miért mástól várom a változást, és a megváltást, amikor magamnak kell megcsinálnom! Első lépésként, ismét ki kell iktatnom a kenyeret, hisz ettől IS nagyon sokat híztam. Édesség helyett inkább gyümölcsöt enni, péksütik helyett inkább zabszelet, természetesen ha nagyon muszáj. Kalóriákat kéne néznem, sok zöldséget enni, kevesebb tészta, több fehérje. És persze az edzés, ami elmaradhatatlan. Eleinte lehet elég lesz Rubint Réka egy-egy blokkja, amitől elsírom magam, annyira fáj. Gondolkoztam azon is, hogy facebook által megismertem egy angliában élő magyar edzőt Sasát. Szoktam nézegetni, hogy szidják őt a programja miatt, és akarom! Annyira rég éreztem már bármilyen fájdalmat, ami az izomlázhoz köthető. 2014 januárjától nekem fél év alatt 15 kiló ment le, enyhe megszorításokkal, most pedig visszajött. Köszönhető első sorban a magas hormontartalmú fogamzásgátlónak, és a sok zabálásnak.
De azt hiszem, itt az ideje, hogy tegyek is érte, hogy ne csak a számat jártassam, hisz már szinte egyik ruhám sem jön rám, annyira meg vagyok hízva. Vékony akarok lenni, meg akarok gyógyulni, egészséges akarok lenni! Most ez lebeg a szemem előtt.

I'm not alone~

2016. szeptember 6., kedd | 21:50 | 0 Ask

4 év telt el azóta, hogy itt hagyott.. mindössze 17 voltam, amikor úgy döntött, hogy neki új élet kell, amiben én és apu nem vagyunk benne. Gyerek voltam, szinte még kislány... annyit mondott, hogy nekem kell megtanulnom főzni, hogy aput el tudjam látni.
Egyik napról a másikra kipakolt mindent, s mintha nem lenne többé, itt hagyott. Ahogy hazaértem Pestről, kongott a ház az ürességtől. Olyan hirtelen történt az egész, fel sem fogtam igazán, mi történt velem. Az életem fenekestől fordult fel. Amikor azt hittem, hogy igen, most minden könnyebb lesz, nem... nem lett az. Kiskoromtól fogva bántott.. nem volt türelme hozzám... nem szeretett igazán. És erre csak most jöttem rá. 17 voltam, amikor rá kellett jönnöm... én fizetem a csekkeket, én főzök, én takarítok azaz én végzem azokat a feladatokat, amiket anyámnak kellett volna.
Haragszom rá. Haragszom rá, amiért nem szeretett... Amiért tönkretette az egész gyerekkorom. Folyamatosan stressznek vagyok kitéve, nem elég, hogy munkahelyről kapom a stresszt, még ezen is agyalok. Talán én voltam a hiba az életében? Talán nem kellett volna megszületnem? Ezekre úgysem kapok választ.
Rettenetesen fáj....mindig könnybe lábad a szemem, amikor egy szerető családanyát látok, aki mosolyog a gyermekei körében, nem pedig üvölt, pszichopata, és stresszes, hogy úristen a kurva életbe, már megint láb alatt vagy. 17 év alatt ennyit kaptam.. folytonos pofonokat, folytonos üvöltéseket, hogy szar vagyok, hogy semmit nem érek el, hogy dagadt vagyok, hogy semmit nem érek... Ha szeretett volna, nem ez maradt volna meg bennem... nem érezném ezt.
Igen féltékeny vagyok... a féltestvéremre, akit mai napig sajnos nem tudok elfogadni. Fáj, hogy fele annyi érdeklődést nem kapok tőle, mint ő. Igen, erre fel kellett volna készülnöm, de nem lehet. Irigy vagyok azokra, akiknek nem váltak el a szülei.. Komolyan bárki aki olvassa még a blogom, és a szülei még együtt vannak.. öleld meg őket, és mondd nekik hogy szereted őket.. mert én már nem tehetem.. Én már csak apunak mondhatom, másra nem számíthatok, és fáj. Szeresd a szüleid, tiszteld őket.. imádd, hogy felneveltek, és csodálatos lettél..
Régebben sokszor megkaptam anyámtól, hogy nem tud rólam semmit. Inkább nyomozott a barátom és a családja után is, minthogy megkérdezze tőlem. Amikor a napokban felhívtam őt, és újságoltam neki, hogy mi van velem... egy "ühüm" kíséretében lerázott magáról, hogy le kell tennie a telefont. Hát ilyen egy anya?
Sosem fogok ilyen lenni a gyerekeimmel, ha lesznek. Imádni fogom őket, ők lesznek az életem értelmei. Mindent megpróbálok nekik megadni, amit én nem kaptam meg. Szeretni fogom őket, tanulni velük, játszani, s minden szabadidőm rájuk áldozni. Nem pedig úgy, ahogy anyám tette. Jobb anya leszek tőle.. sokkal...mert tanultam azokból a hibákból, amit ő követett el.

El kell engednem őt.. fel kell fognom, hogy felnőtt vagyok, apuci egyetlen kicsi lánya maradok, akit nála jobban egyik szülő sem szeret... Így hát... nem anyámnak köszönök meg mindent, hanem apunak, aki azért dolgozik 7 napból 7-et, hogy tudjunk kaját venni, hogy a tervünket megvalósítsa.. nála jobb apát a világon el nem tudnék magamnak képzelni. Tudom, hogy nem olvassa, de nálad jobb apa nincs a földön.. Hisz mi egymásnak olyanok vagyunk, mint két jó testvér,barát, apa-lánya... jóban-rosszban örökké <3 br="">

← NEWER

PAST →