2017. Szeptember 21.

Második hete szabadságon voltam, ideje volt összekészülni a londoni utazásra. Sosem jártam még azelőtt ott, sosem szívtam még azt a levegőt, ami ott van. Összeszedtem pár cuccomat, hogy a világért se hagyjam itthon azt, amit szeretnék. Ruhák, törcsi pipa, töltők pipa, smink pipa. És ennyivel el is intéztem. Enci kinyomtatta a repjegyemet visszafelé, én pedig elintéztem az odafelé utat. A bőröndömben pont elfértem! Szabály: max 10 kg, és nem lehet folyékony cucc benne. Oké, odafelé, nem nagyon érdekelt ez az egész, csak ott akartam lenni.


2017. szeptember 22.

 Hajnal 5kor keltem, izgultam. Életemben másodszor ülök repülőn, igaz most úgy, hogy senki nem fogja a kezem, csak én saját magamnak. Elindultam a buszhoz, ami időben jött ugyan, de a gödöllői emelkedőnél hirtelen torlódás lett. Azt hittem el fogok késni, és akkor baibai a repülőnek, de hála a jó istennek nem így lett. Felértem a stadionokhoz, újabb rohanás, Népligethez, ahol találkoztam Seungah-val. Metróval mentünk Kökiig, onnan pedig a 200E busszal ki a reptérre. Vicces volt, mert Annát akkor láttam életemben először, nembaj, lényeg hogy megismert. Kb fél óra várakozás után, sikerült megtudnunk, hogy hova kell állni a check-in pulthoz - ez 10 perccel volt 11 előtt - instant agyfasz, na akkor menjünk. Kiálltuk a sort, viccelődtünk, hogy mit csinálnánk Jiyonggal, szokásos hülyeség, vérszívás. Odaértünk a pulthoz, erre közölte a nő, hogy nem érti, miért álltunk sorba. Sorry én sem értem, de nem szoktam repülővel utazni. Elmondta, hogy a B18as kapuhoz kell menni, okkéj, határon át, kérdezik hova megyünk: London, jó mehetünk. Végig mentünk azon a bűzbarlangos parfüméria meg szalámi, a fene tudja mik, x ezer ft-ért vedd meg, legyél hülye. Majd megállít egy csaj, hogy hova megyünk, elmondtuk neki, ránk akar még tukmálni wizzair-es bankkártyát, mucika.. kérlek. Aztán mondja, hogy a B részleg vagy terminál vagy mi a fene, felújítás alatt van, igy menjünk az A-hoz. Én nem vagyok hülye, elindultam a Bhez ahogy mondta lent a check-in pultnál a nőci. Sikeresen megérkeztünk, vártuk a kapunyitást, majd kellemes utazást kívántak nekünk, és buszra szállva indultunk is a Ryanair csodálatos gépéhez.
Amit a Ryanairről kell tudni - fos - hogy a személyzet, SZINTE/ALIG tud magyarul. Egy-két szót ismernek, de akik azzal repülnek, biztosan nem fognak magyarul a stewardessel kommunikálni. Bitang drága minden a gépen, wc-ről nem tudok nyilatkozni, 2 órát én végig próbáltam aludni. Amint felérsz a gépre, kellemes zene szól, Ryanair szlogennel, Low fares, Made simple. Rájöttek a steardessek, hogy hopp hopp picikét mintha késésben lennénk, akkor rohanás a fedélzetre, táska berak, hely elfoglal, öv bekapcsol, és indulásra talán készen állunk. Pont amikor a felszállás volt, Youngbae Wake me up-ját hallgattam, tök jól odaillett, vigyorogtam, mint akit baszni visznek, hogy úristen első utam Londonba, és ott lesz Heni, Emy, Enci, Dorka,Timi,Anna, Seungah és természetesen aki miatt mentünk, Kwon Jiyong. 2 óra 10 perc volt az út, eléggé tiszta időt fogtunk ki, úgyhogy pont láttuk Rotterdam környékét Hollandiánál. A landolás nem volt kellemes, a pilóta, konkrétan földnek baszta a gépet, és rántott akkorát, hogy majdnem kiborultam az ülésből.. - mellettem amúgy egy bőgőmasina ült, akinek kb a zsebkendőt a szemébe tömtem volna, hogy ríjjá bazze rííjjjá.
Landoltunk, megtettük az első lépéseket, szinte sosem hagytuk el egymást, ááám jött a határ. 80000 kapu, mutatod a személyidet, hogy te ki vagy, nem kérdeznek, thank you mehetsz is tovább. Ismét végig mész azon a sok parfümös szaron, mire kitalálsz, már eltelt 45 perc. Nagy nehezen rájöttünk mindenre, bolt oké, költsünk fontot.Aztán transzfer, jó, oké onnan megy, arra kell kimenni. Stansted reptér, nem akkora mint a budapesti, hanem legalább vagy 5x akkora - most lehet túloztam - megtaláltuk a mosdókat, "várótermet" ahol legalább a seggünket le tudtuk tenni arra az x órára.

Telik múlik az idő, következő pillanatban már Seungah és Anna valahol a transzfer buszon ülnek, hogy találkozzanak Henivel és Enciékkel. 10 óra is jócskán el van, amikor Dorka ír, hogy neki késik a gépe. Hurrá, nembaj, egyedül nem hagyunk senkit, 00:04 perc, felbukkan őszőkesége Dália. Végre valahára. Megvesszük a jegyet Stanstedről - St. Pancras International Station-höz. Közben megvettem az Oyster kártyát, úgyhogy csuddijó volt az egész. Fél2-2 körül összeszedtük egymást Heni, Emy Encivel, mentünk Heniékhez. Olyannyira fáradtak voltunk, de csak 3 körül tudtunk elaludni, 9kor pedig keltünk.


2017.szeptember 23.

Új nap virradt, összeszedtük magunkat, elmentünk egy kis városnézésre, megnéztük a Buckingham palotát, voltunk valami park részében, ahol lespanoltunk a mókusokkal, kacsákkal. Magyarok akik szocializálódott állatokkal vannak körül véve. Reggeliztünk egyet a Pret-ben - nemtudom hogy írják, sry. - megnéztük a BigBen-t, amit épp akkor újítottak fel, és csináltunk pár képet a London Eye-al is. Végül elmentünk a Primarkba, kb 2-3 percet voltunk az Oxford streeten is, de kb halál ami ott van ._. Emberek, mint a heringek. Elsétáltunk a Chinatown-ba is, ahol kaptam finom fagyit Henitől,sikerült is leennem magam vele, de semmi baj, mert legalább volt látszata, hogy finom volt. Elmentünk még kis szuveníreket is venni, hogy nem csak Jiyong miatt jártunk a nagy messzeségben, aztán Piccadilly Circus nevezetű "tér,szobor,fenetudjami"-nél várakoztunk, hogy 9 óra legyen.








Ezek után megpecsételtük az estét a Yoriban, ahol isteni kaját csináltak! Másodszorra ettem koreai kaját, de uuhh finom volt nagyon. Masszív 2 órát töltöttünk el az étteremben, ezek után hazamentünk, s Henivel a csodás lakosztályunkban álomra is hajtottuk a fejünket egy-két büdös cipő, és kuka mellett.

2017. szeptember 24.

A nagy nap. Folyamatosan instát néztük, elmentünk kaját venni a közértbe, beszélgettünk, nevettünk, közben készülődtünk, hisz nagy nap volt. 2 óra után sikerült elindulnunk a Wembley arénához, ahova ha jól emlékszem 3 átszállással mentünk. Az út 2 óra volt, akkor gondolhatjátok mekkora London, mintha odavissza mennék Pestre. Térképet néztünk, láttunk pár szurkolót akik a nagy stadionból jöttek ki, nekünk az SSE Arena kellett, úgyhogy megtaláltuk azt is. Aztán Timit az anyjába küldve, az agyvizem felforrt, hogy mégis hol a francban állnak, oldalt... körbejártuk az arénát mire megtaláltuk őket. Aztán beálltunk a sorba, jött a szokásos hülyeség, ismét, hogy Jiyonggal ki-mit csinálna, és miért, gyártottuk a képeket, nevettünk, csatlakozott hozzánk Nonchi, és egy rövid ideig Regina is. Majd szétszéledt a csoport, Nonchival maradtunk egy ideig, karszalag, meg minden, táskaátvizsgálás, mehettünk is be. Sok ember volt már bent, mi a sima állóban álltunk, 3. sorban, mondjuk rá tökéletes kilátással.



A koncert elején, MV-ket, reklámokat mutattak a kivetítőn, már akkor is hangot adott a közönség, hogy Oppa nagy feje, belefért a kivetítőbe.
Aztán elsötétült minden, egy felirat volt középen a kivetítőn: ACT.III: M.O.T.T.E - amilyen extázisban voltam, nem emlékszem a pontos kiírásra, de képem van róla. Majd mutattak bevezető videót, picit depresszív volt az egész, pirosban úszott az egész aréna. Majd megjelent középen ő. Ő, aki miatt több ezer kilométert utaztam, Ő, aki miatt zokogásban törtem ki rögtön az első számnál.
Heartbreakerrel nyitott, eszméletlenül jól szólt élő zenével, tiszta volt a hangja, és maga az ember... egyszerűen tökéletes. Zokogtam, mint egy hülyegyerek, hogy igen, itt áll előtted, 2009 óta őt akartad látni, tessék látod.. él, nem kitömött, nem is robot. Komolyan, magas, igaz vékony, de kompenzálta a magassága, a kinézete. Egy férfi hogy lehet ennyire gyönyörű. Táncosokról nem kívánok nyilatkozni, meg gyönyörűek, szexik. Folyamatosan énekeltem, sikítottam!!! Én! Második szám a Breathe volt, picit mintha unná már, ezeket a számokat énekelni, de mi adtuk alá a lovat, hagy pörögjön fel Kwon Jiyong, mutassa meg ki is ő. Aztán A Boy következett, olyan gyorsan mentek az események, jött egyik szám a másik után, hogy egy kicsit melankolikus But I love you-ba csöppentünk, csodás volt a háttér, a színek, tényleg mintha Jiyong  a mélypontot mutatta volna meg, Obsessionbe csapott át az egész, koncepció még mindig melankolikus, depresszív, de látni a kiutat.

Act 2: Michi Go-val nyitott. A táncosok, nem is értem, hogy nem fulladtak még ki, dög meleg volt, minden számra partiztak, mi is partiztunk, ezt követte a One of a kind, majd a R.O.D.. megjelent CL a kivetítőn, mindenki sikítani kezdett, én csak a szöveget nyomtam, Jiyong táncolt, de komolyan nem kis lightos risza meg, lépek kettőt csípőkörzés, hanem komolyan beleadta a tánctudását, és olyat nyomott, hogy orrvérzés kerülgetett. Picit várni kellett, mert Ji trónját hozták be, leült rá, s a That XX-et "királyként" énekelte végig, és komolyan mondom, nem volt hamis hang! Ezt követte a Black, Missing You, Who you, majd az I love it. Itt meg is állok, és részletezem, mert egyszerűen, a táncos lányok, istenien néztek ki, sokkal de sokkal gyönyörűbbek voltak élőben, mint a képeken, instagramon keresztül. Kwon Jiyong... pedig, megmutatta a testét, amitől konkrétan kisebb stroke-ot hordtam ki lábon, és annyira szemérmetlenül jól tudja használni azt, és kurvára tudja, hogy mi kell a fanoknak, hogy ha egy picikét is mutat egy kis pocit, egy kis mellkast, már meg van veszve mindenki, és nem hogy a kisujját, vagy a karját, hanem az egész embert akarják. Todaynél, már csöpögött a víz rólunk, de szerintem neki a golyóján folyt, nem csak a homlokán. Következő szám volt a Crayon, igen, amúgy nem csak Jiyong volt számomra a sztár aznap este, hanem Youngsang is, aki brutál szexi volt, és brutál jól táncol, és uristen.. téglát neki, csak tönkretesz.
Super star a legkedvencebbik zeném tőle, igaz mindet imádom, nem tudnak olyat mondani amit ne szeretnék, hisz Kwon Jiyongról beszélünk. Volt egy kisebb videó, egy a MichiGo előtt, amiben pár idol, sztár kinek mi, elmondta, hogy mit jelent nekik G-dragon és Kwon Jiyong. Akikre emlékszem: Psy, Youngbae, Daesung, CL, talán Dara, Hyungdon, producerek, meg még ilyen-olyan emberek, akinek nem jut eszembe a neve, ne haragudj Jiyong ha egyszer te ezt lefordítózod, kérlek ne utálj érte, de már lassan egy hete láttalak. Majd jött az anyukája, apukája és Dami a nővére.. Amikor megláttam a szüleit, sírásban törtem ki. Nem is tudom miért, talán mert hihetetlenül büszkék az egy szem fiukra, aki ilyen dolgokat elért az életében. A második videóban pedig maga Jiyong beszélt egy piros lebernyébe tekerve, és teasingelte a fanokat, hogy ő shyboy, már pedig nem fogja megmutatni magát, ott elküldtem magamban az anyjába vagy 80x hogy legalább egy picit... icipicit, de neeem, takargatta magát, mint a prűd kislányok.

Végül letolta nekünk a Middle fingers-up-t, aminek végre láthattam a koreoját, majd Bullshit, aminél senki nem követte az utasításait, annyira élték a szöveget, majd jött az isteni színjáték a Divina Commedia, esküszöm annyira jól fel volt építve az egész, végén beszélt még, kaptunk Crooked-t, annyi konfetti meg ilyen aranyszínű szar jött ránk, mindet felszedtük, mert hát gyűjtünk, mindent. Végül Untitled, és lement a közönségbe, közben fortyogtam, bőgtem, és nem hittem el, hogy ott áll előttem. Jiyong édes volt, egy kis tündér, mi pedig jó fanok voltunk, kántáltuk hogy KWON JIYONG KWON JIYONG KWON JIYONG... teljesen zavarosan írtam le ezt az egészet, de azaz  extázis, amit mi átéltünk ott.. Megköszönte a Hitech és a Crazy munkáját, bemutatta a bandát, és nemtudom, annyira hihetetlen volt, hogy ott álltunk a közönség soraiban, hogy egy levegőt szívunk vele. Remélem sikerül eljutni a következő koncertjére is, ha lesz valamikor, de szeretném ha az már Bigbang lenne.


2017.szeptember 25.

Semmit nem aludtunk, kb éjjel 2 körül Heniékhez értünk, s úton is voltunk aztán St. Pancras megállójába, hogy menjünk a transzferbuszhoz. Picit kómáltam be a buszon, de 45 perc után megérkeztünk, ugyhogy menni kellett. Dorkával voltam végig, ő ment a leghamarabb, én még vártam egy kicsit a többiekre,  bechekkoltunk, majd jöttünk haza, de itt már nem részletezem, ki voltam a repülőn ütve, mint akit elvágtak, majd hazafelé is a buszon, ugyhogy alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Remélem kijutok még többször ilyen helyre, hisz ez egy nagy élmény volt számomra :))

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

2017. Szeptember 21.

Második hete szabadságon voltam, ideje volt összekészülni a londoni utazásra. Sosem jártam még azelőtt ott, sosem szívtam még azt a levegőt, ami ott van. Összeszedtem pár cuccomat, hogy a világért se hagyjam itthon azt, amit szeretnék. Ruhák, törcsi pipa, töltők pipa, smink pipa. És ennyivel el is intéztem. Enci kinyomtatta a repjegyemet visszafelé, én pedig elintéztem az odafelé utat. A bőröndömben pont elfértem! Szabály: max 10 kg, és nem lehet folyékony cucc benne. Oké, odafelé, nem nagyon érdekelt ez az egész, csak ott akartam lenni.


2017. szeptember 22.

 Hajnal 5kor keltem, izgultam. Életemben másodszor ülök repülőn, igaz most úgy, hogy senki nem fogja a kezem, csak én saját magamnak. Elindultam a buszhoz, ami időben jött ugyan, de a gödöllői emelkedőnél hirtelen torlódás lett. Azt hittem el fogok késni, és akkor baibai a repülőnek, de hála a jó istennek nem így lett. Felértem a stadionokhoz, újabb rohanás, Népligethez, ahol találkoztam Seungah-val. Metróval mentünk Kökiig, onnan pedig a 200E busszal ki a reptérre. Vicces volt, mert Annát akkor láttam életemben először, nembaj, lényeg hogy megismert. Kb fél óra várakozás után, sikerült megtudnunk, hogy hova kell állni a check-in pulthoz - ez 10 perccel volt 11 előtt - instant agyfasz, na akkor menjünk. Kiálltuk a sort, viccelődtünk, hogy mit csinálnánk Jiyonggal, szokásos hülyeség, vérszívás. Odaértünk a pulthoz, erre közölte a nő, hogy nem érti, miért álltunk sorba. Sorry én sem értem, de nem szoktam repülővel utazni. Elmondta, hogy a B18as kapuhoz kell menni, okkéj, határon át, kérdezik hova megyünk: London, jó mehetünk. Végig mentünk azon a bűzbarlangos parfüméria meg szalámi, a fene tudja mik, x ezer ft-ért vedd meg, legyél hülye. Majd megállít egy csaj, hogy hova megyünk, elmondtuk neki, ránk akar még tukmálni wizzair-es bankkártyát, mucika.. kérlek. Aztán mondja, hogy a B részleg vagy terminál vagy mi a fene, felújítás alatt van, igy menjünk az A-hoz. Én nem vagyok hülye, elindultam a Bhez ahogy mondta lent a check-in pultnál a nőci. Sikeresen megérkeztünk, vártuk a kapunyitást, majd kellemes utazást kívántak nekünk, és buszra szállva indultunk is a Ryanair csodálatos gépéhez.
Amit a Ryanairről kell tudni - fos - hogy a személyzet, SZINTE/ALIG tud magyarul. Egy-két szót ismernek, de akik azzal repülnek, biztosan nem fognak magyarul a stewardessel kommunikálni. Bitang drága minden a gépen, wc-ről nem tudok nyilatkozni, 2 órát én végig próbáltam aludni. Amint felérsz a gépre, kellemes zene szól, Ryanair szlogennel, Low fares, Made simple. Rájöttek a steardessek, hogy hopp hopp picikét mintha késésben lennénk, akkor rohanás a fedélzetre, táska berak, hely elfoglal, öv bekapcsol, és indulásra talán készen állunk. Pont amikor a felszállás volt, Youngbae Wake me up-ját hallgattam, tök jól odaillett, vigyorogtam, mint akit baszni visznek, hogy úristen első utam Londonba, és ott lesz Heni, Emy, Enci, Dorka,Timi,Anna, Seungah és természetesen aki miatt mentünk, Kwon Jiyong. 2 óra 10 perc volt az út, eléggé tiszta időt fogtunk ki, úgyhogy pont láttuk Rotterdam környékét Hollandiánál. A landolás nem volt kellemes, a pilóta, konkrétan földnek baszta a gépet, és rántott akkorát, hogy majdnem kiborultam az ülésből.. - mellettem amúgy egy bőgőmasina ült, akinek kb a zsebkendőt a szemébe tömtem volna, hogy ríjjá bazze rííjjjá.
Landoltunk, megtettük az első lépéseket, szinte sosem hagytuk el egymást, ááám jött a határ. 80000 kapu, mutatod a személyidet, hogy te ki vagy, nem kérdeznek, thank you mehetsz is tovább. Ismét végig mész azon a sok parfümös szaron, mire kitalálsz, már eltelt 45 perc. Nagy nehezen rájöttünk mindenre, bolt oké, költsünk fontot.Aztán transzfer, jó, oké onnan megy, arra kell kimenni. Stansted reptér, nem akkora mint a budapesti, hanem legalább vagy 5x akkora - most lehet túloztam - megtaláltuk a mosdókat, "várótermet" ahol legalább a seggünket le tudtuk tenni arra az x órára.

Telik múlik az idő, következő pillanatban már Seungah és Anna valahol a transzfer buszon ülnek, hogy találkozzanak Henivel és Enciékkel. 10 óra is jócskán el van, amikor Dorka ír, hogy neki késik a gépe. Hurrá, nembaj, egyedül nem hagyunk senkit, 00:04 perc, felbukkan őszőkesége Dália. Végre valahára. Megvesszük a jegyet Stanstedről - St. Pancras International Station-höz. Közben megvettem az Oyster kártyát, úgyhogy csuddijó volt az egész. Fél2-2 körül összeszedtük egymást Heni, Emy Encivel, mentünk Heniékhez. Olyannyira fáradtak voltunk, de csak 3 körül tudtunk elaludni, 9kor pedig keltünk.


2017.szeptember 23.

Új nap virradt, összeszedtük magunkat, elmentünk egy kis városnézésre, megnéztük a Buckingham palotát, voltunk valami park részében, ahol lespanoltunk a mókusokkal, kacsákkal. Magyarok akik szocializálódott állatokkal vannak körül véve. Reggeliztünk egyet a Pret-ben - nemtudom hogy írják, sry. - megnéztük a BigBen-t, amit épp akkor újítottak fel, és csináltunk pár képet a London Eye-al is. Végül elmentünk a Primarkba, kb 2-3 percet voltunk az Oxford streeten is, de kb halál ami ott van ._. Emberek, mint a heringek. Elsétáltunk a Chinatown-ba is, ahol kaptam finom fagyit Henitől,sikerült is leennem magam vele, de semmi baj, mert legalább volt látszata, hogy finom volt. Elmentünk még kis szuveníreket is venni, hogy nem csak Jiyong miatt jártunk a nagy messzeségben, aztán Piccadilly Circus nevezetű "tér,szobor,fenetudjami"-nél várakoztunk, hogy 9 óra legyen.








Ezek után megpecsételtük az estét a Yoriban, ahol isteni kaját csináltak! Másodszorra ettem koreai kaját, de uuhh finom volt nagyon. Masszív 2 órát töltöttünk el az étteremben, ezek után hazamentünk, s Henivel a csodás lakosztályunkban álomra is hajtottuk a fejünket egy-két büdös cipő, és kuka mellett.

2017. szeptember 24.

A nagy nap. Folyamatosan instát néztük, elmentünk kaját venni a közértbe, beszélgettünk, nevettünk, közben készülődtünk, hisz nagy nap volt. 2 óra után sikerült elindulnunk a Wembley arénához, ahova ha jól emlékszem 3 átszállással mentünk. Az út 2 óra volt, akkor gondolhatjátok mekkora London, mintha odavissza mennék Pestre. Térképet néztünk, láttunk pár szurkolót akik a nagy stadionból jöttek ki, nekünk az SSE Arena kellett, úgyhogy megtaláltuk azt is. Aztán Timit az anyjába küldve, az agyvizem felforrt, hogy mégis hol a francban állnak, oldalt... körbejártuk az arénát mire megtaláltuk őket. Aztán beálltunk a sorba, jött a szokásos hülyeség, ismét, hogy Jiyonggal ki-mit csinálna, és miért, gyártottuk a képeket, nevettünk, csatlakozott hozzánk Nonchi, és egy rövid ideig Regina is. Majd szétszéledt a csoport, Nonchival maradtunk egy ideig, karszalag, meg minden, táskaátvizsgálás, mehettünk is be. Sok ember volt már bent, mi a sima állóban álltunk, 3. sorban, mondjuk rá tökéletes kilátással.



A koncert elején, MV-ket, reklámokat mutattak a kivetítőn, már akkor is hangot adott a közönség, hogy Oppa nagy feje, belefért a kivetítőbe.
Aztán elsötétült minden, egy felirat volt középen a kivetítőn: ACT.III: M.O.T.T.E - amilyen extázisban voltam, nem emlékszem a pontos kiírásra, de képem van róla. Majd mutattak bevezető videót, picit depresszív volt az egész, pirosban úszott az egész aréna. Majd megjelent középen ő. Ő, aki miatt több ezer kilométert utaztam, Ő, aki miatt zokogásban törtem ki rögtön az első számnál.
Heartbreakerrel nyitott, eszméletlenül jól szólt élő zenével, tiszta volt a hangja, és maga az ember... egyszerűen tökéletes. Zokogtam, mint egy hülyegyerek, hogy igen, itt áll előtted, 2009 óta őt akartad látni, tessék látod.. él, nem kitömött, nem is robot. Komolyan, magas, igaz vékony, de kompenzálta a magassága, a kinézete. Egy férfi hogy lehet ennyire gyönyörű. Táncosokról nem kívánok nyilatkozni, meg gyönyörűek, szexik. Folyamatosan énekeltem, sikítottam!!! Én! Második szám a Breathe volt, picit mintha unná már, ezeket a számokat énekelni, de mi adtuk alá a lovat, hagy pörögjön fel Kwon Jiyong, mutassa meg ki is ő. Aztán A Boy következett, olyan gyorsan mentek az események, jött egyik szám a másik után, hogy egy kicsit melankolikus But I love you-ba csöppentünk, csodás volt a háttér, a színek, tényleg mintha Jiyong  a mélypontot mutatta volna meg, Obsessionbe csapott át az egész, koncepció még mindig melankolikus, depresszív, de látni a kiutat.

Act 2: Michi Go-val nyitott. A táncosok, nem is értem, hogy nem fulladtak még ki, dög meleg volt, minden számra partiztak, mi is partiztunk, ezt követte a One of a kind, majd a R.O.D.. megjelent CL a kivetítőn, mindenki sikítani kezdett, én csak a szöveget nyomtam, Jiyong táncolt, de komolyan nem kis lightos risza meg, lépek kettőt csípőkörzés, hanem komolyan beleadta a tánctudását, és olyat nyomott, hogy orrvérzés kerülgetett. Picit várni kellett, mert Ji trónját hozták be, leült rá, s a That XX-et "királyként" énekelte végig, és komolyan mondom, nem volt hamis hang! Ezt követte a Black, Missing You, Who you, majd az I love it. Itt meg is állok, és részletezem, mert egyszerűen, a táncos lányok, istenien néztek ki, sokkal de sokkal gyönyörűbbek voltak élőben, mint a képeken, instagramon keresztül. Kwon Jiyong... pedig, megmutatta a testét, amitől konkrétan kisebb stroke-ot hordtam ki lábon, és annyira szemérmetlenül jól tudja használni azt, és kurvára tudja, hogy mi kell a fanoknak, hogy ha egy picikét is mutat egy kis pocit, egy kis mellkast, már meg van veszve mindenki, és nem hogy a kisujját, vagy a karját, hanem az egész embert akarják. Todaynél, már csöpögött a víz rólunk, de szerintem neki a golyóján folyt, nem csak a homlokán. Következő szám volt a Crayon, igen, amúgy nem csak Jiyong volt számomra a sztár aznap este, hanem Youngsang is, aki brutál szexi volt, és brutál jól táncol, és uristen.. téglát neki, csak tönkretesz.
Super star a legkedvencebbik zeném tőle, igaz mindet imádom, nem tudnak olyat mondani amit ne szeretnék, hisz Kwon Jiyongról beszélünk. Volt egy kisebb videó, egy a MichiGo előtt, amiben pár idol, sztár kinek mi, elmondta, hogy mit jelent nekik G-dragon és Kwon Jiyong. Akikre emlékszem: Psy, Youngbae, Daesung, CL, talán Dara, Hyungdon, producerek, meg még ilyen-olyan emberek, akinek nem jut eszembe a neve, ne haragudj Jiyong ha egyszer te ezt lefordítózod, kérlek ne utálj érte, de már lassan egy hete láttalak. Majd jött az anyukája, apukája és Dami a nővére.. Amikor megláttam a szüleit, sírásban törtem ki. Nem is tudom miért, talán mert hihetetlenül büszkék az egy szem fiukra, aki ilyen dolgokat elért az életében. A második videóban pedig maga Jiyong beszélt egy piros lebernyébe tekerve, és teasingelte a fanokat, hogy ő shyboy, már pedig nem fogja megmutatni magát, ott elküldtem magamban az anyjába vagy 80x hogy legalább egy picit... icipicit, de neeem, takargatta magát, mint a prűd kislányok.

Végül letolta nekünk a Middle fingers-up-t, aminek végre láthattam a koreoját, majd Bullshit, aminél senki nem követte az utasításait, annyira élték a szöveget, majd jött az isteni színjáték a Divina Commedia, esküszöm annyira jól fel volt építve az egész, végén beszélt még, kaptunk Crooked-t, annyi konfetti meg ilyen aranyszínű szar jött ránk, mindet felszedtük, mert hát gyűjtünk, mindent. Végül Untitled, és lement a közönségbe, közben fortyogtam, bőgtem, és nem hittem el, hogy ott áll előttem. Jiyong édes volt, egy kis tündér, mi pedig jó fanok voltunk, kántáltuk hogy KWON JIYONG KWON JIYONG KWON JIYONG... teljesen zavarosan írtam le ezt az egészet, de azaz  extázis, amit mi átéltünk ott.. Megköszönte a Hitech és a Crazy munkáját, bemutatta a bandát, és nemtudom, annyira hihetetlen volt, hogy ott álltunk a közönség soraiban, hogy egy levegőt szívunk vele. Remélem sikerül eljutni a következő koncertjére is, ha lesz valamikor, de szeretném ha az már Bigbang lenne.


2017.szeptember 25.

Semmit nem aludtunk, kb éjjel 2 körül Heniékhez értünk, s úton is voltunk aztán St. Pancras megállójába, hogy menjünk a transzferbuszhoz. Picit kómáltam be a buszon, de 45 perc után megérkeztünk, ugyhogy menni kellett. Dorkával voltam végig, ő ment a leghamarabb, én még vártam egy kicsit a többiekre,  bechekkoltunk, majd jöttünk haza, de itt már nem részletezem, ki voltam a repülőn ütve, mint akit elvágtak, majd hazafelé is a buszon, ugyhogy alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Remélem kijutok még többször ilyen helyre, hisz ez egy nagy élmény volt számomra :))