|
Miért nem könnyű az élet?~
2016. május 20., péntek | 10:29 | 0 AskSzokás mondani, hogy tanít az élet. Nem mindenkinek lehet gondtalan az élete. Az enyém pláne nem az. Több helyről kapom a stresszt, mely ahhoz vezet, hogy önszántamból kattog az agyam mindenen, s számomra már nem tudatosan de tépni kezdem a hajam. Mindig akkor veszem észre, ha tükörbe nézek, s elkeseredek. Sajnálom magam, amiért nincs akkora erőm, hogy a gyógyulás útjára lépjek. Nem vagyok könnyű eset, mondani lehet, hogy hagyjam abba. De ha egyszerűen 19 éve tépem a hajam... azt a 19 évnyi rossz szokást hipp-hopp nem lehet elhagyni. Igyekszem tartani magam, visszafogni, hogy nem.. nem szabad. De sikertelennek látszik. Én annyira szeretnék meggyógyulni, hogy ne azon kelljen gondolkoznom, hogy ki mit mondhat rólam, ki hogy röhög ki. Igen, ez egy ritka szar érzés, aminek nem tudok parancsolni. Mindig azon agyalok, hogy ugyan kinek mi járhat a fejében, és általában letöröm a saját kedvem vele. Most is így történt, ahogy tükörbe néztem. Krokodil könnyekkel küszködve próbáltam magamnak bemesélni, hogy minden szuper, nem fog senki semmit szólni. De a belső mumusaim könnyedén kilökték ezeket a gondolatokat.
Nekem jelen pillanat az a legnagyobb álmom, hogy végre meggyógyuljak, amellett az ember mellett aki szeret engem. Nem akarom őt elveszíteni emiatt a hülye betegség miatt. Az okosabbak mindig azt mondják, hogy ez nem betegség. Akkor mégis mi ez? Miért akarják jobban tudni a dolgokat?
Ez betegség, és szar vele élni. Amikor látod, hogy minden küszködésed ellenére tovább folytatod, s elbújnál a világ elől. Na, én ezt érzem mindig, amikor kudarcot vallok. Egy álmom van... Meggyógyulni végre és boldog lenni Vele.
★ Who I am?
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást. Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét. Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Miért nem könnyű az élet?~
Szokás mondani, hogy tanít az élet. Nem mindenkinek lehet gondtalan az élete. Az enyém pláne nem az. Több helyről kapom a stresszt, mely ahhoz vezet, hogy önszántamból kattog az agyam mindenen, s számomra már nem tudatosan de tépni kezdem a hajam. Mindig akkor veszem észre, ha tükörbe nézek, s elkeseredek. Sajnálom magam, amiért nincs akkora erőm, hogy a gyógyulás útjára lépjek. Nem vagyok könnyű eset, mondani lehet, hogy hagyjam abba. De ha egyszerűen 19 éve tépem a hajam... azt a 19 évnyi rossz szokást hipp-hopp nem lehet elhagyni. Igyekszem tartani magam, visszafogni, hogy nem.. nem szabad. De sikertelennek látszik. Én annyira szeretnék meggyógyulni, hogy ne azon kelljen gondolkoznom, hogy ki mit mondhat rólam, ki hogy röhög ki. Igen, ez egy ritka szar érzés, aminek nem tudok parancsolni. Mindig azon agyalok, hogy ugyan kinek mi járhat a fejében, és általában letöröm a saját kedvem vele. Most is így történt, ahogy tükörbe néztem. Krokodil könnyekkel küszködve próbáltam magamnak bemesélni, hogy minden szuper, nem fog senki semmit szólni. De a belső mumusaim könnyedén kilökték ezeket a gondolatokat.
Nekem jelen pillanat az a legnagyobb álmom, hogy végre meggyógyuljak, amellett az ember mellett aki szeret engem. Nem akarom őt elveszíteni emiatt a hülye betegség miatt. Az okosabbak mindig azt mondják, hogy ez nem betegség. Akkor mégis mi ez? Miért akarják jobban tudni a dolgokat?
Ez betegség, és szar vele élni. Amikor látod, hogy minden küszködésed ellenére tovább folytatod, s elbújnál a világ elől. Na, én ezt érzem mindig, amikor kudarcot vallok. Egy álmom van... Meggyógyulni végre és boldog lenni Vele.
|
