|
Cím nélkül~
2016. január 24., vasárnap | 11:18 | 0 AskAz év eleje "jól" kezdődött, bizonyos szempontokat figyelembe véve. Aztán hirtelen minden rossz irányba fordult. Elfogyott a fánk, beöltözve, átfagyva aludtunk apuval. Vártuk, hogy kapjunk fizetést, mivel bent voltam advent vasárnapon, illetve minden szombaton, egész decemberben. Nos, a szemem kinyomták 79ezer ft-tal. A legjobb az egészben, hogy apu fizetése teljes mértékben a tartozásokra ment, illetve fára... az én fizetésem pedig a csekkekre. Most pedig, fizetésig, nekem keményen 3 ft-om maradt, apunak 1500. És igen, hogyne, meg lehet élni. Mostanában az itthoni ilyen dolgok miatt stresszelek elég erőteljesen... Enci és Ádám is kínálta, hogy segít valamennyi pénzzel.. Én pedig nemet mondtam. Azért, mert makacs vagyok... azért, mert inkább koplalok, de nem húzom le őket pénzről, hisz nekem kéne megtanulni a 69-79 ezer ftból spórolni, ami sosem sikerül. Lemondok inkább minden olyan dologról, ami engem boldoggá tenne, aminek örülnék, csak, hogy étel kerüljön az asztalra, s ki legyenek a csekkek fizetve. Reménykedni tudok abban, hogy egyszer sikerül több pénzt keresnem, mert ez így csak engem tesz tönkre. Amennyire küzdök az ellen, hogy ne tépjem a hajam, úgy nem megy.. Mindig ér valami stressz. Annyira egyedül akarom megoldani a dolgaimat, de rájövök, hogy nem megy... hogy mindig az utolsó pillanatban kapkodok a segítségért nyúló kezekért. Sajnálom, ez van. Majd lesz jobb is. Remélhetőleg.
★ Who I am?
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást. Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét. Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Cím nélkül~
Az év eleje "jól" kezdődött, bizonyos szempontokat figyelembe véve. Aztán hirtelen minden rossz irányba fordult. Elfogyott a fánk, beöltözve, átfagyva aludtunk apuval. Vártuk, hogy kapjunk fizetést, mivel bent voltam advent vasárnapon, illetve minden szombaton, egész decemberben. Nos, a szemem kinyomták 79ezer ft-tal. A legjobb az egészben, hogy apu fizetése teljes mértékben a tartozásokra ment, illetve fára... az én fizetésem pedig a csekkekre. Most pedig, fizetésig, nekem keményen 3 ft-om maradt, apunak 1500. És igen, hogyne, meg lehet élni. Mostanában az itthoni ilyen dolgok miatt stresszelek elég erőteljesen... Enci és Ádám is kínálta, hogy segít valamennyi pénzzel.. Én pedig nemet mondtam. Azért, mert makacs vagyok... azért, mert inkább koplalok, de nem húzom le őket pénzről, hisz nekem kéne megtanulni a 69-79 ezer ftból spórolni, ami sosem sikerül. Lemondok inkább minden olyan dologról, ami engem boldoggá tenne, aminek örülnék, csak, hogy étel kerüljön az asztalra, s ki legyenek a csekkek fizetve. Reménykedni tudok abban, hogy egyszer sikerül több pénzt keresnem, mert ez így csak engem tesz tönkre. Amennyire küzdök az ellen, hogy ne tépjem a hajam, úgy nem megy.. Mindig ér valami stressz. Annyira egyedül akarom megoldani a dolgaimat, de rájövök, hogy nem megy... hogy mindig az utolsó pillanatban kapkodok a segítségért nyúló kezekért. Sajnálom, ez van. Majd lesz jobb is. Remélhetőleg.
|
