Úgy érzem, ennyi volt az erőlködés. Pályakezdőként nem sok esélyem van. Nem akarom az életem letölteni egy olyan helyen, ahol kikészítenek idegileg. Alapjáraton stresszes vagyok, és lelkileg sem vagyok nagyon jól. Szívem szerint elbújnék mindenki elől, és nem adnék életjelet magamról. egyszerűen el akarok tűnni. Ennyire elkenődve mostanában ritkábban szoktam, de most már ez nagyon érett. Eljött az az idő, amikor a saját gondolataim tesznek mélypontra. És bárhogyan szeretnék harcolni ellene, egyszerűen nem megy. Megöl és felemészt. Próbálok erős maradni, és harcolni, küzdeni, de elfáradtam most. Mindig papolnak, hogy a hozzáállásommal van baj. Meglehet, de sajnos sosem tudok eleget mutatni magamból. Sorra kell feladnom az álmaimat, amiket véghez akarok vinni. Már nem tudom mit akarok. Nem tudom, hogy akarok-e masszőr lenni. Vagyok akarok-e pesten élni.Össze vagyok zavarodva, és nem akarom már ezt érezni. Nem tudom mit akarok az élettől. Elvesztek az éterben a terveim, csak a gondolataim maradtak itt velem. Próbálok inspirálódni, de egyszerűen képtelennek érzem az egészet. Lehet, hogy azoknak, akik olvasnak, már ha olvasnak, amilyen ritkán frissítek, hogy én most csak sajnáltatom magam. Pedig ha tudnák, hogy milyen szar megélni, milyen amikor, mélyen ülsz a szakadék alján, és szándékosan nem fogod meg a segítő kezet, mert azt hiszed egyedül is képes vagy kimászni, és amikor nyúlnál érte, már nincs ott senki, csak a negatív gondolataid, amik letaszítanak.

A saját hibájából tanul az ember, a saját hibámból tartok itt ahol. Nem hallgatok senkire, csak megyek a hülye fejem után, aztán pedig szívok, mint a torkosborz. És végül a legutolsó pillanatban jövök rá, hogy mennyi mindent veszítettem. Mennyi mindent hagytam ki, ami nekem is sikerült volna. Saját magam készítem ki a hülyeségeimmel, aztán pedig csak szónokolok. Haragszom magamra, amiért egy helyben toporgok. De talán idővel, sikerül annyira felnőnöm, hogy helyesen hozzak döntéseket, és ne bukjak el a cél előtt.

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Úgy érzem, ennyi volt az erőlködés. Pályakezdőként nem sok esélyem van. Nem akarom az életem letölteni egy olyan helyen, ahol kikészítenek idegileg. Alapjáraton stresszes vagyok, és lelkileg sem vagyok nagyon jól. Szívem szerint elbújnék mindenki elől, és nem adnék életjelet magamról. egyszerűen el akarok tűnni. Ennyire elkenődve mostanában ritkábban szoktam, de most már ez nagyon érett. Eljött az az idő, amikor a saját gondolataim tesznek mélypontra. És bárhogyan szeretnék harcolni ellene, egyszerűen nem megy. Megöl és felemészt. Próbálok erős maradni, és harcolni, küzdeni, de elfáradtam most. Mindig papolnak, hogy a hozzáállásommal van baj. Meglehet, de sajnos sosem tudok eleget mutatni magamból. Sorra kell feladnom az álmaimat, amiket véghez akarok vinni. Már nem tudom mit akarok. Nem tudom, hogy akarok-e masszőr lenni. Vagyok akarok-e pesten élni.Össze vagyok zavarodva, és nem akarom már ezt érezni. Nem tudom mit akarok az élettől. Elvesztek az éterben a terveim, csak a gondolataim maradtak itt velem. Próbálok inspirálódni, de egyszerűen képtelennek érzem az egészet. Lehet, hogy azoknak, akik olvasnak, már ha olvasnak, amilyen ritkán frissítek, hogy én most csak sajnáltatom magam. Pedig ha tudnák, hogy milyen szar megélni, milyen amikor, mélyen ülsz a szakadék alján, és szándékosan nem fogod meg a segítő kezet, mert azt hiszed egyedül is képes vagy kimászni, és amikor nyúlnál érte, már nincs ott senki, csak a negatív gondolataid, amik letaszítanak.

A saját hibájából tanul az ember, a saját hibámból tartok itt ahol. Nem hallgatok senkire, csak megyek a hülye fejem után, aztán pedig szívok, mint a torkosborz. És végül a legutolsó pillanatban jövök rá, hogy mennyi mindent veszítettem. Mennyi mindent hagytam ki, ami nekem is sikerült volna. Saját magam készítem ki a hülyeségeimmel, aztán pedig csak szónokolok. Haragszom magamra, amiért egy helyben toporgok. De talán idővel, sikerül annyira felnőnöm, hogy helyesen hozzak döntéseket, és ne bukjak el a cél előtt.