|
Néha nehezebb minden mint kéne~
2015. február 21., szombat | 11:13 | 0 AskEljött 2015, igaz nem felhőtlenul. Szilveszterkor dolgoztam, másnap eltünt a kutyám, szóval olyan 25 óra vagy több állás után tértem nyugovóra és pihentem.
Január 19, életem egyik legrosszabb napja volt. Papa agyvérzést kapott, eldőlt akár egy élettelen bábu, s a fejét beverte, majd a szirénázó mentő vitte el őt. Lábon kihordott vagy 3-at és a 4.től lett komolyabb baja. Még aznap megmütötték öt, a pesti Honvéd kórház intenzív osztályán kezelték őt, ám akkor már lélegeztetőgépen volt illetve kómában. Január 21.én átszállították őt a tarjáni kórházba, - amiröl mi nem is tudtunk de azért a növér képes volt összeveszni apuval hogy akkor is ö a fasz - majd egy hétig lélegeztették őt. A következő héten gégemetszést kapott, seblázzal szenvedett, de még mindig kómában volt, persze akkor már lekapcsolták a gépekről. Áttették őt másik osztályra, amit apu nem talált meg, csak keresztapum. Bent volt nála és elmondta, hogy papa felébredt, követte őt a szemeivel. Megörültem, hogy felépül és itt lesz velünk újra. 19:48kor hívtak a kórházból hogy szeretett nagypapám nincs többé közöttünk. Lesokkolódtam, majd rájöttem, hogy mama jött el érte, és már jobb helyen van. Apu összetört, de én erős maradtam. Közben 4re szintvizsgáztam, és 20 éves lettem. Február 16.án temettük őt el, persze ez sem felhőtlenül ment, mivel összeveszett anyám mindenkivel. Facebookra írt ki olyat, ami senki másra nem tartozik csak ránk, de persze ugatott a bejegyzés alatt mindenki. Nos... Nincs többé anyám, és nem is érdekel különösebben.
Ezekben a nehéz napokban a legtöbbet Haninak köszönhettem és köszönhetek mivel mellettem van és segít. Köszönök mindent!❤️
★ Who I am?
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást. Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét. Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Néha nehezebb minden mint kéne~
Eljött 2015, igaz nem felhőtlenul. Szilveszterkor dolgoztam, másnap eltünt a kutyám, szóval olyan 25 óra vagy több állás után tértem nyugovóra és pihentem.
Január 19, életem egyik legrosszabb napja volt. Papa agyvérzést kapott, eldőlt akár egy élettelen bábu, s a fejét beverte, majd a szirénázó mentő vitte el őt. Lábon kihordott vagy 3-at és a 4.től lett komolyabb baja. Még aznap megmütötték öt, a pesti Honvéd kórház intenzív osztályán kezelték őt, ám akkor már lélegeztetőgépen volt illetve kómában. Január 21.én átszállították őt a tarjáni kórházba, - amiröl mi nem is tudtunk de azért a növér képes volt összeveszni apuval hogy akkor is ö a fasz - majd egy hétig lélegeztették őt. A következő héten gégemetszést kapott, seblázzal szenvedett, de még mindig kómában volt, persze akkor már lekapcsolták a gépekről. Áttették őt másik osztályra, amit apu nem talált meg, csak keresztapum. Bent volt nála és elmondta, hogy papa felébredt, követte őt a szemeivel. Megörültem, hogy felépül és itt lesz velünk újra. 19:48kor hívtak a kórházból hogy szeretett nagypapám nincs többé közöttünk. Lesokkolódtam, majd rájöttem, hogy mama jött el érte, és már jobb helyen van. Apu összetört, de én erős maradtam. Közben 4re szintvizsgáztam, és 20 éves lettem. Február 16.án temettük őt el, persze ez sem felhőtlenül ment, mivel összeveszett anyám mindenkivel. Facebookra írt ki olyat, ami senki másra nem tartozik csak ránk, de persze ugatott a bejegyzés alatt mindenki. Nos... Nincs többé anyám, és nem is érdekel különösebben.
Ezekben a nehéz napokban a legtöbbet Haninak köszönhettem és köszönhetek mivel mellettem van és segít. Köszönök mindent!❤️
|
