A mai napom egyszerűen ennyi volt - rakásszar. Mindent, és mindenkit gyűlöltem. Bárki hozzám szólt, egyszerűen feltudtam volna robbanni.Azt hiszem, bal lábbal keltem fel. 3x nyomtam vissza a telefont, hogy én aludni akarok, de aztán nagy nehezen felkeltem. Úgymond még reggel 'jókedvem' volt, talán. Igaz ki voltam akadva az osztályra, érvekkel jöttem elő, hogy miért nem akarok nyakláncot venni osztályfőnöknek.Akkora baromságnak tartom, nem azért fog emlékezni ránk, mert 30000 ftot költünk rá. Komolyan a kis dolgokat nem tudják értékelni, epic nagyravágyófaszfejek.

Aztán elmentünk ugye a színházba, ahol szlovák diákok adtak elő műsort. Sikerült pont olyan részre beülnünk, ahol tökkéletesen végig pofázták az egészet. Kurvára tudom utálni, hogy amikor engem érdekel valami, akkor a többit nem, és végig kell pofázni mert szerencsétleneknek palóc beszédjük van az á-t ó-nak mondják. Na de akkor a cigányokról nem is beszélek, akiknek minden második szavuk a 'more, dik, márola' olyan tipikus szavak,melyet eltanul a magyar ember is tőlük - természetesen én is, mert nem tudom megállni - persze már annyira bele van olvadva a nyelvünkbe, hogy észre sem veszik. Na de eltértem. Nekem mindenesetre nagyon tetszett, hogy énekelve adták elő József Attila verseit, és gitározás ment meg harmonika. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy a szlovákok ennyit képesek egy bunkó magyarért tenni.

Ahogy kiértünk a Józsiból, elővettem a fülesem, bedugtam a fülem, először megpróbáltam magam nyugtatni k-poppal, de nem segített, így az Oomph! - Wer Schoen Sein Will Muss Leid számát hallgattam. Utána már minden szólt a fülembe, Beim Erstern Mal Tuts Immer Weh-től kezdve BFMV - Temper Temper című számáig, a GnR - Knockin' on heaven's door-ján át tényleg minden. Utáltam az embereket. Ahogy előttem csigáztak, egyszerűen kedvem lett volna fejenbaszni őket, vagy ólmot ereszteni a fejükbe. Kihozta a mai nap belőlem az igazi antiszoc-t, mindent és mindenkit szidtam, gyűlöltem, fintorogtam, leszartam hogy hány száz ember van körülöttem, és ki hall engem. Tanárokat előztem meg, autó elé vágtam ki, hogy átérjek, ekkor várt meg Szandi, és kicsit beszélgettem vele. Olyan tipikusan szar nap volt a mai.
Aztán jött egy lyukas óra, mert miért ne, és hát Andris mellé ültem le - aki szakiskolás és fiatalabb tőlem:'D mi csak cukinak hívjuk - eleinte csendben voltunk, aztán elkezdett kérdezgetni.

Andris haverja: Melyik osztályba jársz?
Midoo: 12.V végzős vagyok már.
Andris haverja: De szerencsés vagy. *közben Andris előszedi az innivalóját,  a táskája Midoora dől*
Midoo: *odébbteszi a tatyóját* Ugyan, semmi szerencse nincs ebben. Érettségizek*nagy sóhaj*
Andris: Bocsi... *félénk mosoly* De legalább végzős vagy.
Midoo: Semmi gond. Hát, de még maradok szakmán. Amúgy ti minek tanultok?
Andris haverja: Mind a 3an szakácsok vagyunk. Csak ide vettek fel.
Andris: Na ja, jó szar átlaggal *nevet*
Midoo: Nekem sem volt jó, mégis felvettek az érettségis osztályba.
Andris: *arcát fürkészi* És mit fogsz tanulni plusz 2 éven?
Midoo: Nekünk nincs ugye már külön szakirány, csak vendéglátói végzettség azaz mind a három benne lesz.
Andris: Az is jó *majd kicsöngetnek, felállnak és kimennek*

Vicces, hogy a büfében szólt hozzám életében először, pedig már elég régóta találkozunk suliban is meg ilyesmi.
Ma még írtunk amúgy dogát matekból, aztán eljöttem 10 perccel előbb óráról, leszartam, hogy mit vettünk mit nem, egyszerűen nem bírtam tovább bent maradni. Buszon majd meg vakultam a naptól, aztán amikor szálltam le, szétfújt a szél. Hazaértem, próbáltam felmenni szkájpra, erre nem engedett be. Kaptam egy újabb rohamot, szerencsétlen Haninak kellett elviselnie^^" fogtam, kikapcsoltam a gépet, bedöglöttem az ágyba, idézőjelesen tv-ztem, mert elaludtam. És olyan fél 7 körül keltem fel. Természetesen arra hogy mint egy csiga nyáladzokxDDD De megint nem emlékszem, hogy mit álmodtam. Ideültem géphez, remegtem akár a kocsonya, de aztán elmúlt, utána még ettem is, és szarul lettem. Olyan mértékű hányinger jött rám, hogy elviselhetetlen volt^^" Majdnem elhánytam magam - sorry hogy íromxDD - de nem sikerült. Leültem a kád szélére és csak lestem ki a fejemből. Aztán arra az elhatározásra jutottam.... hogy változnom kell.

A mai napom egyszerűen ennyi volt - rakásszar. Mindent, és mindenkit gyűlöltem. Bárki hozzám szólt, egyszerűen feltudtam volna robbanni.Azt hiszem, bal lábbal keltem fel. 3x nyomtam vissza a telefont, hogy én aludni akarok, de aztán nagy nehezen felkeltem. Úgymond még reggel 'jókedvem' volt, talán. Igaz ki voltam akadva az osztályra, érvekkel jöttem elő, hogy miért nem akarok nyakláncot venni osztályfőnöknek.Akkora baromságnak tartom, nem azért fog emlékezni ránk, mert 30000 ftot költünk rá. Komolyan a kis dolgokat nem tudják értékelni, epic nagyravágyófaszfejek.

Aztán elmentünk ugye a színházba, ahol szlovák diákok adtak elő műsort. Sikerült pont olyan részre beülnünk, ahol tökkéletesen végig pofázták az egészet. Kurvára tudom utálni, hogy amikor engem érdekel valami, akkor a többit nem, és végig kell pofázni mert szerencsétleneknek palóc beszédjük van az á-t ó-nak mondják. Na de akkor a cigányokról nem is beszélek, akiknek minden második szavuk a 'more, dik, márola' olyan tipikus szavak,melyet eltanul a magyar ember is tőlük - természetesen én is, mert nem tudom megállni - persze már annyira bele van olvadva a nyelvünkbe, hogy észre sem veszik. Na de eltértem. Nekem mindenesetre nagyon tetszett, hogy énekelve adták elő József Attila verseit, és gitározás ment meg harmonika. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy a szlovákok ennyit képesek egy bunkó magyarért tenni.

Ahogy kiértünk a Józsiból, elővettem a fülesem, bedugtam a fülem, először megpróbáltam magam nyugtatni k-poppal, de nem segített, így az Oomph! - Wer Schoen Sein Will Muss Leid számát hallgattam. Utána már minden szólt a fülembe, Beim Erstern Mal Tuts Immer Weh-től kezdve BFMV - Temper Temper című számáig, a GnR - Knockin' on heaven's door-ján át tényleg minden. Utáltam az embereket. Ahogy előttem csigáztak, egyszerűen kedvem lett volna fejenbaszni őket, vagy ólmot ereszteni a fejükbe. Kihozta a mai nap belőlem az igazi antiszoc-t, mindent és mindenkit szidtam, gyűlöltem, fintorogtam, leszartam hogy hány száz ember van körülöttem, és ki hall engem. Tanárokat előztem meg, autó elé vágtam ki, hogy átérjek, ekkor várt meg Szandi, és kicsit beszélgettem vele. Olyan tipikusan szar nap volt a mai.
Aztán jött egy lyukas óra, mert miért ne, és hát Andris mellé ültem le - aki szakiskolás és fiatalabb tőlem:'D mi csak cukinak hívjuk - eleinte csendben voltunk, aztán elkezdett kérdezgetni.

Andris haverja: Melyik osztályba jársz?
Midoo: 12.V végzős vagyok már.
Andris haverja: De szerencsés vagy. *közben Andris előszedi az innivalóját,  a táskája Midoora dől*
Midoo: *odébbteszi a tatyóját* Ugyan, semmi szerencse nincs ebben. Érettségizek*nagy sóhaj*
Andris: Bocsi... *félénk mosoly* De legalább végzős vagy.
Midoo: Semmi gond. Hát, de még maradok szakmán. Amúgy ti minek tanultok?
Andris haverja: Mind a 3an szakácsok vagyunk. Csak ide vettek fel.
Andris: Na ja, jó szar átlaggal *nevet*
Midoo: Nekem sem volt jó, mégis felvettek az érettségis osztályba.
Andris: *arcát fürkészi* És mit fogsz tanulni plusz 2 éven?
Midoo: Nekünk nincs ugye már külön szakirány, csak vendéglátói végzettség azaz mind a három benne lesz.
Andris: Az is jó *majd kicsöngetnek, felállnak és kimennek*

Vicces, hogy a büfében szólt hozzám életében először, pedig már elég régóta találkozunk suliban is meg ilyesmi.
Ma még írtunk amúgy dogát matekból, aztán eljöttem 10 perccel előbb óráról, leszartam, hogy mit vettünk mit nem, egyszerűen nem bírtam tovább bent maradni. Buszon majd meg vakultam a naptól, aztán amikor szálltam le, szétfújt a szél. Hazaértem, próbáltam felmenni szkájpra, erre nem engedett be. Kaptam egy újabb rohamot, szerencsétlen Haninak kellett elviselnie^^" fogtam, kikapcsoltam a gépet, bedöglöttem az ágyba, idézőjelesen tv-ztem, mert elaludtam. És olyan fél 7 körül keltem fel. Természetesen arra hogy mint egy csiga nyáladzokxDDD De megint nem emlékszem, hogy mit álmodtam. Ideültem géphez, remegtem akár a kocsonya, de aztán elmúlt, utána még ettem is, és szarul lettem. Olyan mértékű hányinger jött rám, hogy elviselhetetlen volt^^" Majdnem elhánytam magam - sorry hogy íromxDD - de nem sikerült. Leültem a kád szélére és csak lestem ki a fejemből. Aztán arra az elhatározásra jutottam.... hogy változnom kell.