Aki ismer, az tudja hogy könnyedén leszek irigy. Természetesen nem azért, mert nem örülnek másik sikerének, hanem mert ismerem magam. Tudom, hogy sajnos többre nem vagyok képes, mint amit eddig elértem az életemben.
A magyar ember irigy. Irigy azért, mert másnak sikerül minden, irigy azért, mert gazdagabb, mert több barátja van, mert szép, mert vékony, és még sorolhatnám, hogy mi miatt irigykedünk egymásra.
Velem is ez történik, tudom nem szép dolog. Örülnöm kellene... Örülök is, csak sajnálom magam.. Nem vagyok magamista. Csak ilyenkor jövök rá, hogy nekem nem fog sikerülni. Nem azért sírok, mert szomorú vagyok, szimplán azért, mert nekem nem jön össze.
Nehéz elfogadni azt, hogy az álmok valóra válnak, lehetőség szerint mindenkinek. Én mindig leteszek a nagy dolgokról, nem küzdök értük, pedig azt kellene. Küzdeni, megvalósítani, de nem.. inkább sajnáltatom magam - ó bárcsak megszűnnék ilyenkor -
Meg annyi tervem volt, de mindről letettem. letettem róluk, mert rájöttem, hogy én annyit nem tudok küzdeni, hogy elérjem őket. Gyenge vagyok és kevés.
Én tényleg örülök más sikerének...de inkább szűnnék meg olyankor.
Hiába mondja nekem bárki, hogy ki fogok jutni Koreába.. nem.. akkor nem ismersz eléggé. Nem fogok...ha a saját barátom látja, hogy nem.. akkor mit erőlködjek? Külföldre sem jutok ki, sőt! Magyarországon belül semerre. Mégis miért áltassam magam? Miért dédelgessek egy olyan álmot, mely sosem fog eljônni, sosem fog valóra válni? Butaság küzdeni érte...
Rég voltam depressziós hangulatban, talán 3 éve utoljára. És most ismét odakerültem...Ezt csak saját magamnak köszönhetem. Annak, hogy egy irigy szar vagyok.

Gáz, hogy nem tudom mit akarok az élettől? Hogy nem tudom mi a célom, miért harcoljak? Az..
De nem találom a helyem, az utam. Úgy érzem az életem egy mókuskerék, amit behálóznak a szürke hétköznapok. Felkelek, lelmegyek dolgozni, hazajövök, ha van kedvem akkor megcsinálom az itthoni dolgokat, ha nincs akkor csak fekszem, igazából rettentő unalmas az életem. Csak a munka és az otthon között járok. Nincsenek közelben igaz barátaim. A munkatársak nem olyanok... nekik mégsem lehet elmondani bármit, hiába mondják azt, hogy csak nyugodtan.

Utálok irigy lenni. Utálok ilyen mentalitással létezni. Nekem kéne tennem ellene, de nem megy. Gyenge szar vagyok.

Sajnálom.

Nagyon sajnálom.

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Aki ismer, az tudja hogy könnyedén leszek irigy. Természetesen nem azért, mert nem örülnek másik sikerének, hanem mert ismerem magam. Tudom, hogy sajnos többre nem vagyok képes, mint amit eddig elértem az életemben.
A magyar ember irigy. Irigy azért, mert másnak sikerül minden, irigy azért, mert gazdagabb, mert több barátja van, mert szép, mert vékony, és még sorolhatnám, hogy mi miatt irigykedünk egymásra.
Velem is ez történik, tudom nem szép dolog. Örülnöm kellene... Örülök is, csak sajnálom magam.. Nem vagyok magamista. Csak ilyenkor jövök rá, hogy nekem nem fog sikerülni. Nem azért sírok, mert szomorú vagyok, szimplán azért, mert nekem nem jön össze.
Nehéz elfogadni azt, hogy az álmok valóra válnak, lehetőség szerint mindenkinek. Én mindig leteszek a nagy dolgokról, nem küzdök értük, pedig azt kellene. Küzdeni, megvalósítani, de nem.. inkább sajnáltatom magam - ó bárcsak megszűnnék ilyenkor -
Meg annyi tervem volt, de mindről letettem. letettem róluk, mert rájöttem, hogy én annyit nem tudok küzdeni, hogy elérjem őket. Gyenge vagyok és kevés.
Én tényleg örülök más sikerének...de inkább szűnnék meg olyankor.
Hiába mondja nekem bárki, hogy ki fogok jutni Koreába.. nem.. akkor nem ismersz eléggé. Nem fogok...ha a saját barátom látja, hogy nem.. akkor mit erőlködjek? Külföldre sem jutok ki, sőt! Magyarországon belül semerre. Mégis miért áltassam magam? Miért dédelgessek egy olyan álmot, mely sosem fog eljônni, sosem fog valóra válni? Butaság küzdeni érte...
Rég voltam depressziós hangulatban, talán 3 éve utoljára. És most ismét odakerültem...Ezt csak saját magamnak köszönhetem. Annak, hogy egy irigy szar vagyok.

Gáz, hogy nem tudom mit akarok az élettől? Hogy nem tudom mi a célom, miért harcoljak? Az..
De nem találom a helyem, az utam. Úgy érzem az életem egy mókuskerék, amit behálóznak a szürke hétköznapok. Felkelek, lelmegyek dolgozni, hazajövök, ha van kedvem akkor megcsinálom az itthoni dolgokat, ha nincs akkor csak fekszem, igazából rettentő unalmas az életem. Csak a munka és az otthon között járok. Nincsenek közelben igaz barátaim. A munkatársak nem olyanok... nekik mégsem lehet elmondani bármit, hiába mondják azt, hogy csak nyugodtan.

Utálok irigy lenni. Utálok ilyen mentalitással létezni. Nekem kéne tennem ellene, de nem megy. Gyenge szar vagyok.

Sajnálom.

Nagyon sajnálom.