El sem hiszem, hogy már 2016-ot írunk. Hihetetlen gyorsan telt el az év, néha semmittevéssel, néha pedig túl sok dologgal egyszerre. Nem olyan rég még technikumin voltam, aztán azon kaptam magam, hogy május van, vizsgázunk, stresszelek, bőgök, majd két feles után leszartam az egészet és csak az volt a lényeg, hogy görbüljön.
Majd jött a június, hogy fú dolgozunk, oké is volt, csak az anyagiakkal volt egy kis gond. Másfél hét Pesten tartózkodás után enyhe depresszióval és az emberektől való félelmemmel eljött az egy hónap munkanélküliség. Amikor az utcára mentem, meg is fordultam, annyira nem volt kedvem emberek közé menni. Júliusban egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, egy olyan embernek, akit inkább lökdössék rá a helyes útra. Augusztus 8.-tól viszont új erőre kapva megkezdtem a Palóc Nagyker KFT.-nél. Eleinte kicsit féltem, de egészen megszerettem az egészet, szeptemberben a GT-sek - igen suli tarjánban - jöttek, ami azt hiszem egy újnak eléggé durva tud lenni, de hamar beleszoktam.. Telt múlt az idő.. egyik napról a másikra éltem, vak voltam.. Csak bejártam dolgozni, senkire és semmire nem figyeltem. Az egyik nap, úgy érzem gyökeresen megváltozott minden, folyamatos levakarhatatlan vigyor ragadt az arcomra, nyoma sem volt a depinek, vagy a rossz kedvnek - jó mondjuk, amikor nem vagyok olyan állapotban, fáradt vagyok nyűgös vagyok, ne várják el tőlem, hogy vigyorogjak.. nem.. olyankor nyafogás van, hisztizés -
Nos.. ez a december... egy kisnagy ajándékkal lepett meg.. Vele.. A mentsvárammal, akire oly régóta várok. Azzal az emberrel, aki szeret. Természetesen ez is segítséggel jött össze, hisz én vak vagyok, mint ahogy leírtam. Évike hívta fel a figyelmem rá, Gabi pedig adta az osztályképet. Minden erőm összeszedve bejelöltem Ádámot, persze arra már senki nem vett rá, hogy írjak neki. Miután visszaigazolt, és én konkrétan a bőrömből ki voltam fordulva, hogy ezt nagyon nem hiszem el, feldobódva voltam egész nap munkában. 1-2 nap után egy reggeli műszak reggeliidejét töltöttem, amikor néztem messengert és ott volt a levele. Először is, félrenyeltem, majd nyüszíteni kezdtem. Olyan valóra vált álom volt. Majd találkoztunk, de minek is megyek bele a részletekbe? Lényeg az, hogy olyat kapok tőle, amit mástól senkitől. És szeretem őt.

Kicsit összefoglaltam az évem, remélem jobb lesz ez az évem, mint a tavalyi, és sokkal jobban fog alakulni minden...minden olyan dolog amit elterveztem.

 B.U.É.K

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

El sem hiszem, hogy már 2016-ot írunk. Hihetetlen gyorsan telt el az év, néha semmittevéssel, néha pedig túl sok dologgal egyszerre. Nem olyan rég még technikumin voltam, aztán azon kaptam magam, hogy május van, vizsgázunk, stresszelek, bőgök, majd két feles után leszartam az egészet és csak az volt a lényeg, hogy görbüljön.
Majd jött a június, hogy fú dolgozunk, oké is volt, csak az anyagiakkal volt egy kis gond. Másfél hét Pesten tartózkodás után enyhe depresszióval és az emberektől való félelmemmel eljött az egy hónap munkanélküliség. Amikor az utcára mentem, meg is fordultam, annyira nem volt kedvem emberek közé menni. Júliusban egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, egy olyan embernek, akit inkább lökdössék rá a helyes útra. Augusztus 8.-tól viszont új erőre kapva megkezdtem a Palóc Nagyker KFT.-nél. Eleinte kicsit féltem, de egészen megszerettem az egészet, szeptemberben a GT-sek - igen suli tarjánban - jöttek, ami azt hiszem egy újnak eléggé durva tud lenni, de hamar beleszoktam.. Telt múlt az idő.. egyik napról a másikra éltem, vak voltam.. Csak bejártam dolgozni, senkire és semmire nem figyeltem. Az egyik nap, úgy érzem gyökeresen megváltozott minden, folyamatos levakarhatatlan vigyor ragadt az arcomra, nyoma sem volt a depinek, vagy a rossz kedvnek - jó mondjuk, amikor nem vagyok olyan állapotban, fáradt vagyok nyűgös vagyok, ne várják el tőlem, hogy vigyorogjak.. nem.. olyankor nyafogás van, hisztizés -
Nos.. ez a december... egy kisnagy ajándékkal lepett meg.. Vele.. A mentsvárammal, akire oly régóta várok. Azzal az emberrel, aki szeret. Természetesen ez is segítséggel jött össze, hisz én vak vagyok, mint ahogy leírtam. Évike hívta fel a figyelmem rá, Gabi pedig adta az osztályképet. Minden erőm összeszedve bejelöltem Ádámot, persze arra már senki nem vett rá, hogy írjak neki. Miután visszaigazolt, és én konkrétan a bőrömből ki voltam fordulva, hogy ezt nagyon nem hiszem el, feldobódva voltam egész nap munkában. 1-2 nap után egy reggeli műszak reggeliidejét töltöttem, amikor néztem messengert és ott volt a levele. Először is, félrenyeltem, majd nyüszíteni kezdtem. Olyan valóra vált álom volt. Majd találkoztunk, de minek is megyek bele a részletekbe? Lényeg az, hogy olyat kapok tőle, amit mástól senkitől. És szeretem őt.

Kicsit összefoglaltam az évem, remélem jobb lesz ez az évem, mint a tavalyi, és sokkal jobban fog alakulni minden...minden olyan dolog amit elterveztem.

 B.U.É.K