Könny áztatja arcom. Hétfőn volt a legelső kiborulásom, hosszú-hosszú évek óta. Mindent elnyelek. Mindent, ami bánt és ami történik velem. Maszkot veszek fel, hogy ne lássák arcom, ne lássák azt, amiben szenvedek. Nem akarom, hogy sajnáljanak, nem akartam eddig, hogy tudják mi bánt. Viszont, ma rájöttem, hogy nem számíthatok másra csak apumra, és a legjobb barátaimra. 20 éves fejjel, eljutottam arra a szintre, hogy rájöjjek, anyám szemében semmit nem érek. Tudom jól, hogy nem kerestem őt, mert nem volt időm rá. Összemosódtak a hétköznapok, estéből reggel lett, reggelből pedig hirtelen este. Csak éltem napról napra, de rosszul tettem. Kicsit megviselt lettem. Kicsit mindenből elegem lett. Egyszerűen menekülök az emberek ostobaságától.
Anyák napja... tegnap megelőlegeztem anyumnak egy kisebb bonbon-t csak hogy tudja, nem felejtettem el őt. Gondoltam én... hogy biztos örülni fog neki. De nem így lett. Amikor odaadtam neki, elhúzta a száját, elvette, és szó szerint bedobta a táskája mellé, aztán kikerült. A remény pici lángja, hogy talán elfog fogadni.. hogy újra érezhetek valami kötődést... kialudt. Nincs többé.
Apu előtt próbáltam mutatni, hogy erős vagyok, hogy nem hat meg. Tévedtem. Elsírtam magam, hogy amíg mások összetehetik a két kezüket, hogy a szüleik együtt vannak, hogy élnek a nagyszülei, addig én magányos vagyok, és ezen sajnos nem tud enyhíteni semmi. Minden felfordult körülöttem. Egyszerűen, elítélnek azért, mert keresem a szeretetet.. Fáj, hogy a mai világban, ritkán adunk és kapunk szeretetet, viszont a szimpla szex többet számít.
A minap, a pofámba vágta egy élettelen kis szardarab, hogy sosem lesz pasim. Nos édesem. Nyald ki a seggem, amiért baszni akartál, és én nem engedtem. Az én kurva anyámat, amiért egy elcseszett retardált nincstelen senki vagy, és itt fogsz ebben a megyében megrohadni. Kívánom neked, hogy essél pofára, és dögölj meg egyedül:)
Visszatért a Bigbang, szóval, most velük búcsúzom ettől a poszttól. ^^
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.
Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Könny áztatja arcom. Hétfőn volt a legelső kiborulásom, hosszú-hosszú évek óta. Mindent elnyelek. Mindent, ami bánt és ami történik velem. Maszkot veszek fel, hogy ne lássák arcom, ne lássák azt, amiben szenvedek. Nem akarom, hogy sajnáljanak, nem akartam eddig, hogy tudják mi bánt. Viszont, ma rájöttem, hogy nem számíthatok másra csak apumra, és a legjobb barátaimra. 20 éves fejjel, eljutottam arra a szintre, hogy rájöjjek, anyám szemében semmit nem érek. Tudom jól, hogy nem kerestem őt, mert nem volt időm rá. Összemosódtak a hétköznapok, estéből reggel lett, reggelből pedig hirtelen este. Csak éltem napról napra, de rosszul tettem. Kicsit megviselt lettem. Kicsit mindenből elegem lett. Egyszerűen menekülök az emberek ostobaságától.
Anyák napja... tegnap megelőlegeztem anyumnak egy kisebb bonbon-t csak hogy tudja, nem felejtettem el őt. Gondoltam én... hogy biztos örülni fog neki. De nem így lett. Amikor odaadtam neki, elhúzta a száját, elvette, és szó szerint bedobta a táskája mellé, aztán kikerült. A remény pici lángja, hogy talán elfog fogadni.. hogy újra érezhetek valami kötődést... kialudt. Nincs többé.
Apu előtt próbáltam mutatni, hogy erős vagyok, hogy nem hat meg. Tévedtem. Elsírtam magam, hogy amíg mások összetehetik a két kezüket, hogy a szüleik együtt vannak, hogy élnek a nagyszülei, addig én magányos vagyok, és ezen sajnos nem tud enyhíteni semmi. Minden felfordult körülöttem. Egyszerűen, elítélnek azért, mert keresem a szeretetet.. Fáj, hogy a mai világban, ritkán adunk és kapunk szeretetet, viszont a szimpla szex többet számít.
A minap, a pofámba vágta egy élettelen kis szardarab, hogy sosem lesz pasim. Nos édesem. Nyald ki a seggem, amiért baszni akartál, és én nem engedtem. Az én kurva anyámat, amiért egy elcseszett retardált nincstelen senki vagy, és itt fogsz ebben a megyében megrohadni. Kívánom neked, hogy essél pofára, és dögölj meg egyedül:)
Visszatért a Bigbang, szóval, most velük búcsúzom ettől a poszttól. ^^