Sokan vannak biztos, akik ebben a végeláthatatlan, pszichés betegségben élnek. Én is közéjük tartozom, körülbelül, 10-11 éve. Ez egy olyan betegség, amely lelki problémákra alapul, vagy valamilyen erőszakos cselekmény áldozata vagy. Minden az agyban játszódik le. Én úgy tudom, hogy általában azoknak van ilyen gondjuk, akik mindenféle dolgot lenyelnek, nem pedig hagyják kibontakozni a dolgokat. Nos, nekem is volt ilyen gondom, sokáig csak nyeltem lefelé, ezzel emésztve magam. Jó oké, most is sokszor előfordul, hogy ez van, de igyekszem tényleg.
Akik ebben szenvednek, kényszeresen tépik a hajukat, szemöldöküket, szempillájukat, bármilyen más testszőrzetüket. Azért gondoltam erre, hogy kiírom magamból, hogy hátha visszaolvasva majd megvilágosodom. Régebben említettem már, hogy én is ebben a betegségben szenvedek. Szerencsére én a hajtépők közé tartozom, vagy inkább nem szerencsére, mert egy átok ez a betegség. Hiába vesznek körül barátok, a család, szerető emberek, nem megy. Nem tudsz parancsolni annak, hogy leállj. Nálam úgy van ez a "hiba" hogy kikapcsol az agyam, amikor csinálom. Semmit nem érzek, amikor csinálom, se boldogságot, se szomorúságot. Üresség van bennem, és csak csinálom. De nem azért, mert ez hü de jó, hanem mert annyira hozzászoktam. Életem során pszichológushoz is jártam, sajnos sikertelenül és eredménytelenül. Néha annyira magam alatt vagyok ez miatt, hogy sírás kerülget. Nehéz életem van, hiába mondják könnyűnek. Nem az. Amikor emberek közé megyek, mindig azon gondolkozom, hogy ugyan ki fog hülyének nézni, ki csúnyának. Elsiklani lehetetlen ezek a kérdések fölött, mikor ott állsz a tömött buszmegállóban, alapból nyúzott arccal, s tetőzik még azzal, hogy éktelenkedik egy folt a fejed tetején, amit bárki láthat. Azon kattogsz, mit gondolhatnak rólad. Végül úgy döntesz, hogy nem érdekel ki mit mond, de azért benned van az, hogy a hátad mögött összesúgnak.
Sokszor voltam úgy, hogy megkérdezték mi a bajom. Sosem mertem igazán elmondani xy-nnak hogy igen, én trichotillomániában szenvedek. Féltem, hogy ha elmondom, akkor kiröhögnek. Féltem, hogy senki nem ért majd meg engem. Többször vágattam le a hajam, de sajnos nem segített. Próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön megnövesztenem a hajam. Remélem, sikerülni fog kerüljön bármibe is.

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Sokan vannak biztos, akik ebben a végeláthatatlan, pszichés betegségben élnek. Én is közéjük tartozom, körülbelül, 10-11 éve. Ez egy olyan betegség, amely lelki problémákra alapul, vagy valamilyen erőszakos cselekmény áldozata vagy. Minden az agyban játszódik le. Én úgy tudom, hogy általában azoknak van ilyen gondjuk, akik mindenféle dolgot lenyelnek, nem pedig hagyják kibontakozni a dolgokat. Nos, nekem is volt ilyen gondom, sokáig csak nyeltem lefelé, ezzel emésztve magam. Jó oké, most is sokszor előfordul, hogy ez van, de igyekszem tényleg.
Akik ebben szenvednek, kényszeresen tépik a hajukat, szemöldöküket, szempillájukat, bármilyen más testszőrzetüket. Azért gondoltam erre, hogy kiírom magamból, hogy hátha visszaolvasva majd megvilágosodom. Régebben említettem már, hogy én is ebben a betegségben szenvedek. Szerencsére én a hajtépők közé tartozom, vagy inkább nem szerencsére, mert egy átok ez a betegség. Hiába vesznek körül barátok, a család, szerető emberek, nem megy. Nem tudsz parancsolni annak, hogy leállj. Nálam úgy van ez a "hiba" hogy kikapcsol az agyam, amikor csinálom. Semmit nem érzek, amikor csinálom, se boldogságot, se szomorúságot. Üresség van bennem, és csak csinálom. De nem azért, mert ez hü de jó, hanem mert annyira hozzászoktam. Életem során pszichológushoz is jártam, sajnos sikertelenül és eredménytelenül. Néha annyira magam alatt vagyok ez miatt, hogy sírás kerülget. Nehéz életem van, hiába mondják könnyűnek. Nem az. Amikor emberek közé megyek, mindig azon gondolkozom, hogy ugyan ki fog hülyének nézni, ki csúnyának. Elsiklani lehetetlen ezek a kérdések fölött, mikor ott állsz a tömött buszmegállóban, alapból nyúzott arccal, s tetőzik még azzal, hogy éktelenkedik egy folt a fejed tetején, amit bárki láthat. Azon kattogsz, mit gondolhatnak rólad. Végül úgy döntesz, hogy nem érdekel ki mit mond, de azért benned van az, hogy a hátad mögött összesúgnak.
Sokszor voltam úgy, hogy megkérdezték mi a bajom. Sosem mertem igazán elmondani xy-nnak hogy igen, én trichotillomániában szenvedek. Féltem, hogy ha elmondom, akkor kiröhögnek. Féltem, hogy senki nem ért majd meg engem. Többször vágattam le a hajam, de sajnos nem segített. Próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön megnövesztenem a hajam. Remélem, sikerülni fog kerüljön bármibe is.