G-Dragon-Obsession. Most nem olyan értelemben vagyok megszállott, h húú imádom őt, meg ezeket azokat is jajj de szeretem, hanem a betegségem. Ez a rohadt Trichotillománia. Az én életem nem könnyű. Próbálok mindenki között úgy élni, ahogy a többi fiatal közben a szívemben más van. Egy gubanc, egy olyan dolog ami régóta ott van, s nem tud felszínre törni. Nem tudom mit tegyek. Egyszerűen tanácstalan vagyok, és megelégeltem az egészet. Legszívesebben neki esnék nullás géppel a fejemnek, h nesze Midoo te akartad, tanuld meg h soha többé nem fogod tépni a hajad. De nem tehetem. Inkább élek egy nagy folttal a fejemen, s várom a beszólásokat. H jajj néz már kopasz. Igen az vagyok! Vállalom h bűnös vagyok amiért ezt csinálom. Az én hibám, én vagyok pszichés beteg, nem pedig te! Neked nem kell nap mint nap ugy kelned, h mégis hogyan tüntesd el. Noha mindenki erősnek lát, és rendületlennek... nem vagyok az. Belefáradtam a küzdésbe, h nekem ez nem fog sikerülni, sosem fogok teljes életet élni. Mindig lesz egy dolog ami visszalök, és most ez a dolog persze h a hajtépés. Senki nem hinné rólam h ilyen szarral élek de tessék, ez már a második blogbejegyzésem róla, és egyszerűen rossz minden. Nem tudom h tereljem el a figyelmem róla. Sok hibám van az tény, de ahogy nemrég voltam fodrásznál... a sírás kerülget. Mondhatod h szép a hajam, de egyáltalán nem az. Nem tudok mit csinálni vele, egyszerűen rühellem. Utálom! Nincs kitartóerőm. Ha lenne, rég megtudtam volna állni azt h ne baszogassam, s most ne kelljen egy tenyérnyi 1 cm-es hajat visszanövesztenem. Megint elégedetlen vagyok magammal, nem tartom magam szépnek. Nem tudom mi tévő legyek, mit csináljak h ismét rendbe legyen minden velem. H teljes életet tudjak élni anélkül, h bármi bajom lenne. És nem tagadom, arcomat sós könny mossa, s talán jogosan is. Sosem értettem azokat az embereket akik leküzdötték ezt. Hogy tették? Nekik hogy sikerült? Nekem miért nem sikerül? A válaszokat várom, de nem hogy tennék érte. Miért is. Inkább kínzom magam a tudattal, h nekem sosem lesz szép hosszú erőteljes hajam. És h majd ha alkalmam is lenne rá, le kéne vágatni megint, mert annyira rossz.
Egyszerűen utálom. Utálom ahogy kinézek, utálok mindent magamon. Sajnálom, de megint egy olyan ponton vagyok, ahonnan nem mászok ki egyhamar. Köszönöm ennek a kurva életemnek, h így el lett baszva, s talán már igy 11 éve, kurva jó együtt élni vele. 11 éve, kurva hosszú idő, s azalatt, 2 pszichológus próbált segíteni plusz Sasa, Unokatesóm, Hani.. de nem ment. Nem azért mert nem tudtak, hanem mert nekem ezt magamban kell leküzdenem. H akaraterőm legyen arra h tényleg leküzdjem.
Talán egyszer sikerül, s ha sikerül, akk nem a szomorúság könnyei, hanem a boldogság könnyei szántják végig az arcom~
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.
Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
G-Dragon-Obsession. Most nem olyan értelemben vagyok megszállott, h húú imádom őt, meg ezeket azokat is jajj de szeretem, hanem a betegségem. Ez a rohadt Trichotillománia. Az én életem nem könnyű. Próbálok mindenki között úgy élni, ahogy a többi fiatal közben a szívemben más van. Egy gubanc, egy olyan dolog ami régóta ott van, s nem tud felszínre törni. Nem tudom mit tegyek. Egyszerűen tanácstalan vagyok, és megelégeltem az egészet. Legszívesebben neki esnék nullás géppel a fejemnek, h nesze Midoo te akartad, tanuld meg h soha többé nem fogod tépni a hajad. De nem tehetem. Inkább élek egy nagy folttal a fejemen, s várom a beszólásokat. H jajj néz már kopasz. Igen az vagyok! Vállalom h bűnös vagyok amiért ezt csinálom. Az én hibám, én vagyok pszichés beteg, nem pedig te! Neked nem kell nap mint nap ugy kelned, h mégis hogyan tüntesd el. Noha mindenki erősnek lát, és rendületlennek... nem vagyok az. Belefáradtam a küzdésbe, h nekem ez nem fog sikerülni, sosem fogok teljes életet élni. Mindig lesz egy dolog ami visszalök, és most ez a dolog persze h a hajtépés. Senki nem hinné rólam h ilyen szarral élek de tessék, ez már a második blogbejegyzésem róla, és egyszerűen rossz minden. Nem tudom h tereljem el a figyelmem róla. Sok hibám van az tény, de ahogy nemrég voltam fodrásznál... a sírás kerülget. Mondhatod h szép a hajam, de egyáltalán nem az. Nem tudok mit csinálni vele, egyszerűen rühellem. Utálom! Nincs kitartóerőm. Ha lenne, rég megtudtam volna állni azt h ne baszogassam, s most ne kelljen egy tenyérnyi 1 cm-es hajat visszanövesztenem. Megint elégedetlen vagyok magammal, nem tartom magam szépnek. Nem tudom mi tévő legyek, mit csináljak h ismét rendbe legyen minden velem. H teljes életet tudjak élni anélkül, h bármi bajom lenne. És nem tagadom, arcomat sós könny mossa, s talán jogosan is. Sosem értettem azokat az embereket akik leküzdötték ezt. Hogy tették? Nekik hogy sikerült? Nekem miért nem sikerül? A válaszokat várom, de nem hogy tennék érte. Miért is. Inkább kínzom magam a tudattal, h nekem sosem lesz szép hosszú erőteljes hajam. És h majd ha alkalmam is lenne rá, le kéne vágatni megint, mert annyira rossz.
Egyszerűen utálom. Utálom ahogy kinézek, utálok mindent magamon. Sajnálom, de megint egy olyan ponton vagyok, ahonnan nem mászok ki egyhamar. Köszönöm ennek a kurva életemnek, h így el lett baszva, s talán már igy 11 éve, kurva jó együtt élni vele. 11 éve, kurva hosszú idő, s azalatt, 2 pszichológus próbált segíteni plusz Sasa, Unokatesóm, Hani.. de nem ment. Nem azért mert nem tudtak, hanem mert nekem ezt magamban kell leküzdenem. H akaraterőm legyen arra h tényleg leküzdjem.
Talán egyszer sikerül, s ha sikerül, akk nem a szomorúság könnyei, hanem a boldogság könnyei szántják végig az arcom~
