Igazából ürességet.. semmi mást. Az egész napos rosszullétem tetőzött mindent. Nem szoktam ennyire szarul lenni ha beteg vagyok. De most megint sikerült valami nyavalyát elkapnom.."Émelygés és rosszullét megfertőzlek mindenképp"
A napom eleinte búskomorsággal indult, majd sírásba torkollott. Voltak jó pillanataim, amikor mosolyogtam, de többségében.. végig csak feküdtem a padon és kattogott az agyam. Kenkitől egy sms-t kaptam amiben az állt: Midoo, Krisso tényleg eltünt?!O.o mint olvassátok, nem én értesültem a legelőször. Egyre hevesebben vert a szívem, majd a fejem iszonyatosan fájni kezdett.. A kaja nem csúszott le a torkomon... nem volt elég 2 személyért aggódnom... kellett a 3.ért is. Minél előbb azt akartam h infó legyen és olvashassam Sasa blogját.. Gondoltam frisselt. És igazam lett.. Először döbbenten olvastam el a sorokat, majd hirtelen Hajni nyakába borulva sírtam. Egyszerűen nem értem mi lett velem hirtelen. Soha nem mutattam még mások felé ezt az énem suliba... és mégis kijött.. A könnyeim patakokban folytak, s egy kérdés zengett a fejemben: Miért?
Megannyi választ várok.. de nem kapok. Cher titkolta.. jól tette.. legalább nem kellett neki olyan kínosan elmondani, hanem magamtól olvastam el. Kb 15 perce keltem, eléggé ramatyul érzem magam.. széthasad a fejem, és fulladok. Most ugy minden összejött.. Még Chert megvárom, és majd együtt megyünk aerobicra, persze traccspartynak menni kell, mivel nem találkoztunk múlthét óta, csak ma reggel láttam őt 2 percre. Még beveszek egy Algopyrint, aztán öltözök és megyek is.
Nem tudom mi tévő legyek. Telhetetlenül ülni, és várni, maga a pokol.~
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.
Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Igazából ürességet.. semmi mást. Az egész napos rosszullétem tetőzött mindent. Nem szoktam ennyire szarul lenni ha beteg vagyok. De most megint sikerült valami nyavalyát elkapnom.."Émelygés és rosszullét megfertőzlek mindenképp"
A napom eleinte búskomorsággal indult, majd sírásba torkollott. Voltak jó pillanataim, amikor mosolyogtam, de többségében.. végig csak feküdtem a padon és kattogott az agyam. Kenkitől egy sms-t kaptam amiben az állt: Midoo, Krisso tényleg eltünt?!O.o mint olvassátok, nem én értesültem a legelőször. Egyre hevesebben vert a szívem, majd a fejem iszonyatosan fájni kezdett.. A kaja nem csúszott le a torkomon... nem volt elég 2 személyért aggódnom... kellett a 3.ért is. Minél előbb azt akartam h infó legyen és olvashassam Sasa blogját.. Gondoltam frisselt. És igazam lett.. Először döbbenten olvastam el a sorokat, majd hirtelen Hajni nyakába borulva sírtam. Egyszerűen nem értem mi lett velem hirtelen. Soha nem mutattam még mások felé ezt az énem suliba... és mégis kijött.. A könnyeim patakokban folytak, s egy kérdés zengett a fejemben: Miért?
Megannyi választ várok.. de nem kapok. Cher titkolta.. jól tette.. legalább nem kellett neki olyan kínosan elmondani, hanem magamtól olvastam el. Kb 15 perce keltem, eléggé ramatyul érzem magam.. széthasad a fejem, és fulladok. Most ugy minden összejött.. Még Chert megvárom, és majd együtt megyünk aerobicra, persze traccspartynak menni kell, mivel nem találkoztunk múlthét óta, csak ma reggel láttam őt 2 percre. Még beveszek egy Algopyrint, aztán öltözök és megyek is.
Nem tudom mi tévő legyek. Telhetetlenül ülni, és várni, maga a pokol.~
