Csak egy dátum, 2 év bő eltelésével. 
Mindig megfogadom, hogy vezetni fogom a blogom, mint anno tettem, pedig tudom, hogy senki nem blogol már jóformán, nem is használja ezt a felületet. Ha használja is, akkor pedig én nem olvasom.

Ez a 2 év, szólhatna a hogyan csússzunk a lejtőn, majd kapaszkodjunk meg egy faágban, ami megtart a további szartengertől, ami a nyakadba zúdul. Hol is kezdjem. Legelején nem tudom, mert nem tudom hol van az a pont. Túl vagyok a Lidlen a 8. évemen, ideállapotokkal körülölelve, egyre több mentális problémával, és még csak 30 sem vagyok. Na jó, jövőre már sajnos annyi leszek. Mindig at hallgattam, hogy a 20-as éveid a legszebb éveid. Kinek? Kérdem én. Mert hogy nekem nem, az tutifix. Sorolhatnám itt azokat a dolgokat, amik "legszebbnek" nem mondhatóak, több lenne belőle, mint magából abból, ami jó. Minden felfogás kérdése, ugye mondják az okosabbak, vagyis lehet csak annak tettetik magukat.
Szóval elmúlt 2 évem, eléggé vegyes érzelmekkel teli volt. Van amire nem is emlékszem már, annyira nem volt fontos mérföldkő az életemben. 2023.09.27, megszereztem a jogosítványomat, retek betegen, nem hallottam, amikor lefulladt az autó, nem is egyszer, meg itt-ott bénáztam egy sort, de szerencsére nagyon jó, és türelmes, segítőkész oktatóm volt, akire mindenben számíthattam. Nem mellesleg egy nagyon jó vizsgabiztost is megnyertem, aki szintúgy türelmes volt velem, és figyelembe vette azt is, hogy beteg vagyok. Rá 2hónapra, vagy másfél, véget vetettem a 8 éves kapcsolatomnak, amiben már nem éreztem jól magam, eleinte bántam, majd rájöttem, hogy nem fontos az, hogy bárkivel is párkapcsolatban legyél úgy, hogy nem érzed jól magad benne. ( azt hiszem, be kell hogy hozzak egy széket, mert nem jó ezen a gimnasztikai labdán ülnixD)  Ez se kényelmesebb, de célnak megfelel. Szóval hol is tartottam. Ja igen, szóval szétmentem a kapcsolatomból, és elég sokára sikerült elfogadnom azt a tényt, hogy egyedül maradtam. Nyaldostam a sebeimet, mint a megsebzett kutyák, próbáltam kikászálódni ebből az érzelmi zűrzavarból, sajnos elég sokára. Majdnem egy teljes évembe került, hogy azt tudjam mondani, köszönöm, jól vagyok.
Szoktak olyan napjaim lenni, amikor marhára nincs kedvem semmihez, csak vagyok, mint egy adag szar, fekszem, telefonomat nyomdosom. Ezek az igazán produktív napjaim, csak átkokat ne szórnék közben mindenre és mindenkire.
Kicsit talán megváltoztam. Elkezdtem bulizni, amit eddig nem tettem, mindenfelé járni, igaz legtöbbet Tarjánban buliztunk, de már oda sem járunk, elég volt a nyarat végig tolni úgy. Voltunk Siófokon, de valahogy nem voltunk elragadtatva tőle, legalább is én biztosan nem. Még mindig gyűlölöm a tömeget, meg a drogos köcsögöket, akiken látod, hogy  nem tiszták.
Mi volt még...
Levezettem életem első 400 km-ét úgy, hogy nem volt mellettem senki, csak mentem és mentem le Hajdúnánásra Encihez. Nem féltem! Sőt, kifejezetten élveztem, szóval valami ezzel kapcsolatos munkát szeretnék majd a jövőben, ahol lehet mindenfelé menni, nem kell egy fix épületben bent lenni.

Terveim kezdenek kialakulni, hogy mit is szeretnék elérni az életemben. Vagy legalább is megvalósítani. Szeretnék vezetni, világot látni. Már unalmas a folytonos bezártság. Szeretnék megtanulni műkörmöt is építeni, legalább magamnak meg tudjam építeni, csak mindenhez pénz kell. Pénz meg nem a fán terem sajnos, pedig milyen jó lenne leszüretelni.

Tudnék még mit írni amúgy, csak ebben is elfáradtam, lefeküdni meg nem tudok, mert kitakarítottam az ágyamat, azt vizes még. Éjszakára megyek dolgozni, mert miért is ne, kicsit kivagyok ettől már, de hát kell a pénz, csak ne lenne egy héten 4 pihenőm, meg 3.. Semmi értelme, nem kapok úgy annyi fizetést amennyit kellene. Na jó, nem szaporítom tovább a szavakat, remélem nem felejtek el írni ide még, és megint 2 évnek kell eltelnie, hogy észbe kapjak - jólvan öregszem én is... jövőre 30 leszek - 

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

 Csak egy dátum, 2 év bő eltelésével. 
Mindig megfogadom, hogy vezetni fogom a blogom, mint anno tettem, pedig tudom, hogy senki nem blogol már jóformán, nem is használja ezt a felületet. Ha használja is, akkor pedig én nem olvasom.

Ez a 2 év, szólhatna a hogyan csússzunk a lejtőn, majd kapaszkodjunk meg egy faágban, ami megtart a további szartengertől, ami a nyakadba zúdul. Hol is kezdjem. Legelején nem tudom, mert nem tudom hol van az a pont. Túl vagyok a Lidlen a 8. évemen, ideállapotokkal körülölelve, egyre több mentális problémával, és még csak 30 sem vagyok. Na jó, jövőre már sajnos annyi leszek. Mindig at hallgattam, hogy a 20-as éveid a legszebb éveid. Kinek? Kérdem én. Mert hogy nekem nem, az tutifix. Sorolhatnám itt azokat a dolgokat, amik "legszebbnek" nem mondhatóak, több lenne belőle, mint magából abból, ami jó. Minden felfogás kérdése, ugye mondják az okosabbak, vagyis lehet csak annak tettetik magukat.
Szóval elmúlt 2 évem, eléggé vegyes érzelmekkel teli volt. Van amire nem is emlékszem már, annyira nem volt fontos mérföldkő az életemben. 2023.09.27, megszereztem a jogosítványomat, retek betegen, nem hallottam, amikor lefulladt az autó, nem is egyszer, meg itt-ott bénáztam egy sort, de szerencsére nagyon jó, és türelmes, segítőkész oktatóm volt, akire mindenben számíthattam. Nem mellesleg egy nagyon jó vizsgabiztost is megnyertem, aki szintúgy türelmes volt velem, és figyelembe vette azt is, hogy beteg vagyok. Rá 2hónapra, vagy másfél, véget vetettem a 8 éves kapcsolatomnak, amiben már nem éreztem jól magam, eleinte bántam, majd rájöttem, hogy nem fontos az, hogy bárkivel is párkapcsolatban legyél úgy, hogy nem érzed jól magad benne. ( azt hiszem, be kell hogy hozzak egy széket, mert nem jó ezen a gimnasztikai labdán ülnixD)  Ez se kényelmesebb, de célnak megfelel. Szóval hol is tartottam. Ja igen, szóval szétmentem a kapcsolatomból, és elég sokára sikerült elfogadnom azt a tényt, hogy egyedül maradtam. Nyaldostam a sebeimet, mint a megsebzett kutyák, próbáltam kikászálódni ebből az érzelmi zűrzavarból, sajnos elég sokára. Majdnem egy teljes évembe került, hogy azt tudjam mondani, köszönöm, jól vagyok.
Szoktak olyan napjaim lenni, amikor marhára nincs kedvem semmihez, csak vagyok, mint egy adag szar, fekszem, telefonomat nyomdosom. Ezek az igazán produktív napjaim, csak átkokat ne szórnék közben mindenre és mindenkire.
Kicsit talán megváltoztam. Elkezdtem bulizni, amit eddig nem tettem, mindenfelé járni, igaz legtöbbet Tarjánban buliztunk, de már oda sem járunk, elég volt a nyarat végig tolni úgy. Voltunk Siófokon, de valahogy nem voltunk elragadtatva tőle, legalább is én biztosan nem. Még mindig gyűlölöm a tömeget, meg a drogos köcsögöket, akiken látod, hogy  nem tiszták.
Mi volt még...
Levezettem életem első 400 km-ét úgy, hogy nem volt mellettem senki, csak mentem és mentem le Hajdúnánásra Encihez. Nem féltem! Sőt, kifejezetten élveztem, szóval valami ezzel kapcsolatos munkát szeretnék majd a jövőben, ahol lehet mindenfelé menni, nem kell egy fix épületben bent lenni.

Terveim kezdenek kialakulni, hogy mit is szeretnék elérni az életemben. Vagy legalább is megvalósítani. Szeretnék vezetni, világot látni. Már unalmas a folytonos bezártság. Szeretnék megtanulni műkörmöt is építeni, legalább magamnak meg tudjam építeni, csak mindenhez pénz kell. Pénz meg nem a fán terem sajnos, pedig milyen jó lenne leszüretelni.

Tudnék még mit írni amúgy, csak ebben is elfáradtam, lefeküdni meg nem tudok, mert kitakarítottam az ágyamat, azt vizes még. Éjszakára megyek dolgozni, mert miért is ne, kicsit kivagyok ettől már, de hát kell a pénz, csak ne lenne egy héten 4 pihenőm, meg 3.. Semmi értelme, nem kapok úgy annyi fizetést amennyit kellene. Na jó, nem szaporítom tovább a szavakat, remélem nem felejtek el írni ide még, és megint 2 évnek kell eltelnie, hogy észbe kapjak - jólvan öregszem én is... jövőre 30 leszek -