Nem tudom eldönteni, hogy az időt ki tekeri ennyire. Nem olyan rég, még azon sajnáltam magam, hogy semmi nem sikerül az életemben. Mára pedig, mintha pislantottam volna egyet, paff jött a 2020.
Hálás vagyok. Nem mondom, hog 2019 az én évem volt, de sok változás következett be az életemben.
Májusban már tudtam, hogy Június 1-től egy másik boltban fogok dolgozni. Hogy megbántam-e? Egy percét sem! Nagyobb szükségem volt arra, hogy olyan emberek között dolgozzak, akik szeretnek, nem áskálódnak és segítőkészek.
Nyár folyamán elmentem Debrecenbe Enciékhez, ahol  mint mindig, nagyon jól éreztem magam! Sőt, haza sem akartam jönni.
Szeptemberben életemben először voltam Horvátországban! Ismét Enciékkel, és ott is nagyon jó volt, igaz sikerült kificamítanom a bokám, de túléltem, hazajöttem, akciót váltottam MEZITLÁB! Csak annyira volt bedagadva. A hónapok úgy teltek el, hogy csak azt vettem észre, december van, az összes rejtett tartalékom le van merülve, nem érzem jól magam a bőrömben, szabadulni akarok minden rossz szokásomtól, a kifogásaimtól, mindentől.
Ismét olyan elhatározás elé állítottam magam, mint 2013 januárjában. Ott is meguntam, hogy fáj mindenem, fáj a bokám a nagy súlyom miatt. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy inzulinrezisztens vagyok.
Februárban 25 leszek, szeretnék változtatni sok mindenen, szeretném elérni az új kitűzött céljaimat. Szeretnék kilókat ledobni, hajamat megnöveszteni, szeretnék kijutni Dél- Koreába, szeretnék új telefont, jogsit elkezdeni. Sok-sok terv van a fejemben, amiket itt az ideje elkezdenem megvalósítani.

Leggo 2020, be better than 2019!

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Nem tudom eldönteni, hogy az időt ki tekeri ennyire. Nem olyan rég, még azon sajnáltam magam, hogy semmi nem sikerül az életemben. Mára pedig, mintha pislantottam volna egyet, paff jött a 2020.
Hálás vagyok. Nem mondom, hog 2019 az én évem volt, de sok változás következett be az életemben.
Májusban már tudtam, hogy Június 1-től egy másik boltban fogok dolgozni. Hogy megbántam-e? Egy percét sem! Nagyobb szükségem volt arra, hogy olyan emberek között dolgozzak, akik szeretnek, nem áskálódnak és segítőkészek.
Nyár folyamán elmentem Debrecenbe Enciékhez, ahol  mint mindig, nagyon jól éreztem magam! Sőt, haza sem akartam jönni.
Szeptemberben életemben először voltam Horvátországban! Ismét Enciékkel, és ott is nagyon jó volt, igaz sikerült kificamítanom a bokám, de túléltem, hazajöttem, akciót váltottam MEZITLÁB! Csak annyira volt bedagadva. A hónapok úgy teltek el, hogy csak azt vettem észre, december van, az összes rejtett tartalékom le van merülve, nem érzem jól magam a bőrömben, szabadulni akarok minden rossz szokásomtól, a kifogásaimtól, mindentől.
Ismét olyan elhatározás elé állítottam magam, mint 2013 januárjában. Ott is meguntam, hogy fáj mindenem, fáj a bokám a nagy súlyom miatt. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy inzulinrezisztens vagyok.
Februárban 25 leszek, szeretnék változtatni sok mindenen, szeretném elérni az új kitűzött céljaimat. Szeretnék kilókat ledobni, hajamat megnöveszteni, szeretnék kijutni Dél- Koreába, szeretnék új telefont, jogsit elkezdeni. Sok-sok terv van a fejemben, amiket itt az ideje elkezdenem megvalósítani.

Leggo 2020, be better than 2019!