|
Friends~
2018. október 21., vasárnap | 21:23 | 0 AskA napokban elég sok időm volt és van is gondolkozni. Folyamatosan gondolkozom, mindent végig pörgetek az agyamban.
Ahogy az idő múlik és idősödöm, egyre kevesebb ember marad mellettem. Óvodától elkezdve, jöttek-mentek az emberek mellettem, hol körbe voltam véve, hol pedig nem. Folytonos összeveszések, kibékülések.. mennyivel könnyebb volt kiskoromban azt mondani, hogy nem vagyok a barátod. Ma már nem mondjuk ezt, csak csendben kisétálunk egymás életéből. Vannak olyan barátaim, akikkel nem beszélek már, de azért fontosak számomra. Nem értem az összefüggést az ilyen dolgok között.
Óvodában megismertem Dettit, akivel mai napig jó kapcsolatot ápolunk, bár már nem olyanok vagyunk mint régen, mégis tudunk egymásnak örülni.
Kingával is tartom a kapcsolatot, vele is, bármikor tudok találkozni, beszélgetni, de lehet érezni, hogy felnőttünk.
Akik a környéken éltek, mind mind elköltöztek, én pedig egyedül érzem magam. Egy munkatársnak nem tudok ugy megnyílni, mint egy barátnak..
Vannak az internetes barátok, köztük Enci, akit ténylegesen a legjobb barátnőmnek nevezhetek. Rá bármikor számíthatok, még akkor is, ha olyan rossz dolgokat teszek, mint az előző blogbejegyzésemben található irigység. Igaz, mi sem a legjobban kezdtük a barátságunkat, mégis kitartunk egymás mellett. Nem tudom mi fogott meg benne, egyszerűen ha lehetne, az utolsót is odaadnám neki, hisz olyan mintha az elveszett testvéremet találtam volna meg. Nekem csak ő van, mármint.. mindenkit szeretek tényleg.. de ha nem beszélhetek vele, teljesen depressziós vagyok, mint ahogy a napokban is.
Hiába is vannak körülöttem emberek, ha a belső mumusok marcangolnak, nem mondom 1000%ra hogy Enci is tud segíteni, DE! csak ő az, aki megérti minden kicseszett agybajom, és néha én szégyenlem magam amiatt, ahogy viselkedem vele.
Utálok gondolkozni, magányos lenni. Akkor jövök erre rá mindig, amikor egyedül vagyok. Szeretnék jobb lenni.. változtatni pár dolgon. De ez még a jövő zenéje.
★ Who I am?
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást. Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét. Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Friends~
A napokban elég sok időm volt és van is gondolkozni. Folyamatosan gondolkozom, mindent végig pörgetek az agyamban.
Ahogy az idő múlik és idősödöm, egyre kevesebb ember marad mellettem. Óvodától elkezdve, jöttek-mentek az emberek mellettem, hol körbe voltam véve, hol pedig nem. Folytonos összeveszések, kibékülések.. mennyivel könnyebb volt kiskoromban azt mondani, hogy nem vagyok a barátod. Ma már nem mondjuk ezt, csak csendben kisétálunk egymás életéből. Vannak olyan barátaim, akikkel nem beszélek már, de azért fontosak számomra. Nem értem az összefüggést az ilyen dolgok között.
Óvodában megismertem Dettit, akivel mai napig jó kapcsolatot ápolunk, bár már nem olyanok vagyunk mint régen, mégis tudunk egymásnak örülni.
Kingával is tartom a kapcsolatot, vele is, bármikor tudok találkozni, beszélgetni, de lehet érezni, hogy felnőttünk.
Akik a környéken éltek, mind mind elköltöztek, én pedig egyedül érzem magam. Egy munkatársnak nem tudok ugy megnyílni, mint egy barátnak..
Vannak az internetes barátok, köztük Enci, akit ténylegesen a legjobb barátnőmnek nevezhetek. Rá bármikor számíthatok, még akkor is, ha olyan rossz dolgokat teszek, mint az előző blogbejegyzésemben található irigység. Igaz, mi sem a legjobban kezdtük a barátságunkat, mégis kitartunk egymás mellett. Nem tudom mi fogott meg benne, egyszerűen ha lehetne, az utolsót is odaadnám neki, hisz olyan mintha az elveszett testvéremet találtam volna meg. Nekem csak ő van, mármint.. mindenkit szeretek tényleg.. de ha nem beszélhetek vele, teljesen depressziós vagyok, mint ahogy a napokban is.
Hiába is vannak körülöttem emberek, ha a belső mumusok marcangolnak, nem mondom 1000%ra hogy Enci is tud segíteni, DE! csak ő az, aki megérti minden kicseszett agybajom, és néha én szégyenlem magam amiatt, ahogy viselkedem vele.
Utálok gondolkozni, magányos lenni. Akkor jövök erre rá mindig, amikor egyedül vagyok. Szeretnék jobb lenni.. változtatni pár dolgon. De ez még a jövő zenéje.
|
