Egy kis újdonság a blogon, kicsit személyesebbé tettem, felkerült két kép, egy wishlist, új háttér természetesen 1OAK..
Nos, elhatározások, elhatározások hátán, döntések döntések hátán. Egyről a kettőre nem haladok. Utolsó napjaimat tengetem 17. életévemben. Furcsa lesz, mivel a 18 a kedvenc számom, meg persze a 8.. furcsa lesz, hogy azokat a dolgokat, amiket én alapból megtettem 15-16-17 évesen, most már 18 évesen is megtehetem, természetesen úgy, hogy azért beégnék, vagy bármi ilyesmi lenne.
Mama mondta mindig, hogy "Te már 7 éves vagy". Mindig nevettünk, és nem értettem, hogy ezt mire mondja, amikor már 16 voltam. Aztán, rájöttem, hogy a két számot adja össze - logika - és én is mondtam neki, hogy " Mama, te pedig 11 éves vagy! ". 2 éve nincs itt velem, nem hallom a reggeli ébresztését, amikor feltépte az ajtót 9 órakor, hogy keljek fel, nem lustálkodhatok egész nap. Nem hallom a nevetését, vagy a véleményét, egy-egy koreai zenéről, vagy épp a falon díszelgő poszterről. A dugi zsebpénz, vagy amikor csokikat dugott el előlem, hogy keressem meg. Ezek hiányoznak. Nem tudom, hogy mi terelte őt arra az útra, hogy 68 évesen, meghaljon. Tudom, hogy az életből csak egy van, nem lehet feltámasztani embereket. Mégis, annyi kérdést tennék fel neki, mondanám el, hogy mennyire rossz, hogy nincs velem, és hogy nem miatta van a betegségem. Elmondanám neki, hogy ne haragudjon rám, amiért nem tudtam felmenni hozzá a kórházba, ne haragudjon, hogy egy önző, tapintatlan, bunkó lettem. Tudom, hogy fent mindent lát, és legszívesebben, egy-egy lépésemnél egy büdös nagy pofont keverne le, hogy te hülye! Miért csinálod? Az élet nehéz. Főleg így, hogy már anyám sem él velünk.
Augusztus óta, több mint fél év telt el, s először még örömkönnyek között ugrándoztam. Aztán rájöttem, hogy mennyi dolog fog a vállamra nehezedni, mennyire megfogok változni. És így lett. 18 évesen, én vezetem a háztartást, mellette idézőjelesen tanulok, és felvettem apám stílusát. Nem akarok olyan lenni, de nem is akarok változtatni. Nem akarok olyan lenni mint anyám, hűtlen, és csak úgy sutty eldobni 18 év házasságot. Könnyen beszél 3 munkahely mellett, míg apám csak 1 helyről hozza pénzt, és próbál eltartani. Nem mondom azt, hogy nagyon fényűzőn élünk, de nem is rosszul. Nehéz minden, mivel nem dolgozom még.
Eltérek egy kicsit a családi gondokról.
Szóval, idén elég jó kapcsolatokat teremtettem interneten. Többet beszélek emberekkel, igaz, így mozogni nem mozgok, ami nem egy pozitívum. Elhatároztam annyi dolgot, amiből egyet már megvalósítottam, az pedig nem más mint a körömrágás abba hagyása. A következő lépés a fogyás lenne, de még gondolkozom, hogy hogyan lehetne, amikor mindent megszegek. Hiába fogadom meg, hogy oké, innentől nincs több cukor,csoki, egyéb más édesség, amikor mindig mindenki ellenem van. A boltok, nagyapám, a pénztárcám... de a legfőképp az agyam. De, biztosan dűlőre jutok.
A hatalmas Jiyong imádatom, átment Seunghyun imádatba. Igen, jól írom. azért az emberért egyszerűen körbepisilek valamit, annyira istenien szexin néz ki. Teherbe ejtő szemek, hatalmas akaraterő, markán hang, szexi áll, úristen felsorolni nem tudom, hogy mennyi isteni tulajdonsága van. Megőrülök érte.. -----> Szűcs Fédra, ez a te hibád!
Nincs olyan nap, hogy ne áradoznék róla, vagy épp, a gondolataimba mászkálna cipővel. Nem tudom, hogy tehettem ezt 3 év szüntelen Jiyong mániával, hogy egy nyár alatt, hirtelen lecserélődött. Persze, ugyanúgy imádom őt is, mint Tabit, de úristen.. megfogalmazhatatlan.
Túl sok voltam így comebacknek, hosszú kihagyás után, az értelmetlen mondataimmal.:)
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.
Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.
Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Egy kis újdonság a blogon, kicsit személyesebbé tettem, felkerült két kép, egy wishlist, új háttér természetesen 1OAK..
Nos, elhatározások, elhatározások hátán, döntések döntések hátán. Egyről a kettőre nem haladok. Utolsó napjaimat tengetem 17. életévemben. Furcsa lesz, mivel a 18 a kedvenc számom, meg persze a 8.. furcsa lesz, hogy azokat a dolgokat, amiket én alapból megtettem 15-16-17 évesen, most már 18 évesen is megtehetem, természetesen úgy, hogy azért beégnék, vagy bármi ilyesmi lenne.
Mama mondta mindig, hogy "Te már 7 éves vagy". Mindig nevettünk, és nem értettem, hogy ezt mire mondja, amikor már 16 voltam. Aztán, rájöttem, hogy a két számot adja össze - logika - és én is mondtam neki, hogy " Mama, te pedig 11 éves vagy! ". 2 éve nincs itt velem, nem hallom a reggeli ébresztését, amikor feltépte az ajtót 9 órakor, hogy keljek fel, nem lustálkodhatok egész nap. Nem hallom a nevetését, vagy a véleményét, egy-egy koreai zenéről, vagy épp a falon díszelgő poszterről. A dugi zsebpénz, vagy amikor csokikat dugott el előlem, hogy keressem meg. Ezek hiányoznak. Nem tudom, hogy mi terelte őt arra az útra, hogy 68 évesen, meghaljon. Tudom, hogy az életből csak egy van, nem lehet feltámasztani embereket. Mégis, annyi kérdést tennék fel neki, mondanám el, hogy mennyire rossz, hogy nincs velem, és hogy nem miatta van a betegségem. Elmondanám neki, hogy ne haragudjon rám, amiért nem tudtam felmenni hozzá a kórházba, ne haragudjon, hogy egy önző, tapintatlan, bunkó lettem. Tudom, hogy fent mindent lát, és legszívesebben, egy-egy lépésemnél egy büdös nagy pofont keverne le, hogy te hülye! Miért csinálod? Az élet nehéz. Főleg így, hogy már anyám sem él velünk.
Augusztus óta, több mint fél év telt el, s először még örömkönnyek között ugrándoztam. Aztán rájöttem, hogy mennyi dolog fog a vállamra nehezedni, mennyire megfogok változni. És így lett. 18 évesen, én vezetem a háztartást, mellette idézőjelesen tanulok, és felvettem apám stílusát. Nem akarok olyan lenni, de nem is akarok változtatni. Nem akarok olyan lenni mint anyám, hűtlen, és csak úgy sutty eldobni 18 év házasságot. Könnyen beszél 3 munkahely mellett, míg apám csak 1 helyről hozza pénzt, és próbál eltartani. Nem mondom azt, hogy nagyon fényűzőn élünk, de nem is rosszul. Nehéz minden, mivel nem dolgozom még.
Eltérek egy kicsit a családi gondokról.
Szóval, idén elég jó kapcsolatokat teremtettem interneten. Többet beszélek emberekkel, igaz, így mozogni nem mozgok, ami nem egy pozitívum. Elhatároztam annyi dolgot, amiből egyet már megvalósítottam, az pedig nem más mint a körömrágás abba hagyása. A következő lépés a fogyás lenne, de még gondolkozom, hogy hogyan lehetne, amikor mindent megszegek. Hiába fogadom meg, hogy oké, innentől nincs több cukor,csoki, egyéb más édesség, amikor mindig mindenki ellenem van. A boltok, nagyapám, a pénztárcám... de a legfőképp az agyam. De, biztosan dűlőre jutok.
A hatalmas Jiyong imádatom, átment Seunghyun imádatba. Igen, jól írom. azért az emberért egyszerűen körbepisilek valamit, annyira istenien szexin néz ki. Teherbe ejtő szemek, hatalmas akaraterő, markán hang, szexi áll, úristen felsorolni nem tudom, hogy mennyi isteni tulajdonsága van. Megőrülök érte.. -----> Szűcs Fédra, ez a te hibád!
Nincs olyan nap, hogy ne áradoznék róla, vagy épp, a gondolataimba mászkálna cipővel. Nem tudom, hogy tehettem ezt 3 év szüntelen Jiyong mániával, hogy egy nyár alatt, hirtelen lecserélődött. Persze, ugyanúgy imádom őt is, mint Tabit, de úristen.. megfogalmazhatatlan.
Túl sok voltam így comebacknek, hosszú kihagyás után, az értelmetlen mondataimmal.:)
Szóval, idén elég jó kapcsolatokat teremtettem interneten. Többet beszélek emberekkel, igaz, így mozogni nem mozgok, ami nem egy pozitívum. Elhatároztam annyi dolgot, amiből egyet már megvalósítottam, az pedig nem más mint a körömrágás abba hagyása. A következő lépés a fogyás lenne, de még gondolkozom, hogy hogyan lehetne, amikor mindent megszegek. Hiába fogadom meg, hogy oké, innentől nincs több cukor,csoki, egyéb más édesség, amikor mindig mindenki ellenem van. A boltok, nagyapám, a pénztárcám... de a legfőképp az agyam. De, biztosan dűlőre jutok.
A hatalmas Jiyong imádatom, átment Seunghyun imádatba. Igen, jól írom. azért az emberért egyszerűen körbepisilek valamit, annyira istenien szexin néz ki. Teherbe ejtő szemek, hatalmas akaraterő, markán hang, szexi áll, úristen felsorolni nem tudom, hogy mennyi isteni tulajdonsága van. Megőrülök érte.. -----> Szűcs Fédra, ez a te hibád! 
