Az itthoni körülmények rosszabbodtak. Januári veszekedés után, ismét egy nagyobb veszekedésben vagyunk benne. Szülők a mai napon döntik el, h maradnak-e együtt vagy sem. S engem is érint ez, mivel akk , a nyári szünetemnek annyi, s iskola mellett is dolgoznom kellene. Én megmondtam apunak, h bárhogyan, de segítek neki. Ha kell, akk 18 évesen dolgozom suli mellett, h ne vigyék el a házat a fejünk felől. Anyám csak ennyit jelentene.. h nem lenne kaja, nem lenne se villany fizetve, se az adósság, se semmi. Nem kapnék új ruhákat, és valóban semmire nem lenne pénzünk. Biztosan kapnánk kedvezményeket, de az nem biztos h segítene.
A nyakunkban van egy bírósági per is, aminek még mindig nem hoztak végső döntést. Ott is számíthatunk rosszabbakra. Vagy csücsülnek 3 évet kb rács mögött, vagy pedig perkálják a több 100000-es pénzösszeget. S mivel 4 évig nem hagyhatják el az ország területét, így esély sincs arra, h sikerüljön is valamit elérni.
Ez a kibaszott élet mindig pofán basz. Annyiban igaza van anyunak, h nem kéne mindig a beszélgetés alól kitérnie apunak, de amúgy én már semmit nem értek. Anyu nem viseli el aput, én nem viselem el anyut, apu pedig semleges. Nem tudom mi a retkes jó eget csináljak már! Az biztos h én Apuval maradok, mivel nem akarok költözni, és elég sok emlék fűz ahhoz h én itt lakjak, minthogy most átmenjek nagyapámékhoz lakni. Nem értem azt sem h miért anyunak áll feljebb, amikor nagybőszen csalja apámat... és azt hiszi h nem tudok róla. Nem tudunk! Dehogynem. Nem tudja tagadni, ő élvezi az életet, én már idegbajt kapok, s legszívesebben rágyujtanék, vagy leinnám magam a sárgaföldig.
Nem tudom mit tehetnénk, nem tudom h h fog ezután bármi is alakulni. Este a határidő, s eldől, h válnak-e vagy sem. Apu nyilvánvalóan rosszul dönt, s ezek a jóslások, amit én itt leírtam, befognak következni. Nem lesz nyári szünet, se internet, se barátok, se Bigbang koncert, se Csubitali, se Nippon Groove, se pesti út.   S össze leszek törve lelkileg.
KAMSAHAMNIDA EOMONNI~

Címkék: barátság, betegség, élet, itthoni dolgok, magány

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Az itthoni körülmények rosszabbodtak. Januári veszekedés után, ismét egy nagyobb veszekedésben vagyunk benne. Szülők a mai napon döntik el, h maradnak-e együtt vagy sem. S engem is érint ez, mivel akk , a nyári szünetemnek annyi, s iskola mellett is dolgoznom kellene. Én megmondtam apunak, h bárhogyan, de segítek neki. Ha kell, akk 18 évesen dolgozom suli mellett, h ne vigyék el a házat a fejünk felől. Anyám csak ennyit jelentene.. h nem lenne kaja, nem lenne se villany fizetve, se az adósság, se semmi. Nem kapnék új ruhákat, és valóban semmire nem lenne pénzünk. Biztosan kapnánk kedvezményeket, de az nem biztos h segítene.
A nyakunkban van egy bírósági per is, aminek még mindig nem hoztak végső döntést. Ott is számíthatunk rosszabbakra. Vagy csücsülnek 3 évet kb rács mögött, vagy pedig perkálják a több 100000-es pénzösszeget. S mivel 4 évig nem hagyhatják el az ország területét, így esély sincs arra, h sikerüljön is valamit elérni.
Ez a kibaszott élet mindig pofán basz. Annyiban igaza van anyunak, h nem kéne mindig a beszélgetés alól kitérnie apunak, de amúgy én már semmit nem értek. Anyu nem viseli el aput, én nem viselem el anyut, apu pedig semleges. Nem tudom mi a retkes jó eget csináljak már! Az biztos h én Apuval maradok, mivel nem akarok költözni, és elég sok emlék fűz ahhoz h én itt lakjak, minthogy most átmenjek nagyapámékhoz lakni. Nem értem azt sem h miért anyunak áll feljebb, amikor nagybőszen csalja apámat... és azt hiszi h nem tudok róla. Nem tudunk! Dehogynem. Nem tudja tagadni, ő élvezi az életet, én már idegbajt kapok, s legszívesebben rágyujtanék, vagy leinnám magam a sárgaföldig.
Nem tudom mit tehetnénk, nem tudom h h fog ezután bármi is alakulni. Este a határidő, s eldől, h válnak-e vagy sem. Apu nyilvánvalóan rosszul dönt, s ezek a jóslások, amit én itt leírtam, befognak következni. Nem lesz nyári szünet, se internet, se barátok, se Bigbang koncert, se Csubitali, se Nippon Groove, se pesti út.   S össze leszek törve lelkileg.
KAMSAHAMNIDA EOMONNI~

Címkék: barátság, betegség, élet, itthoni dolgok, magány