Apummal elbeszélgettünk s azt hiszem kicsit oldottam így a benne lévő feszültséget. Ki van készülve, ám nem lehet látni rajta. A tűrőképessége egy ponton meg fog állni, s vadként fog előtörni belőle. Ismerem őt, látom rajta h annyira terheli őt minden, h alig bírja. A sírás kerülgeti őt, bár nem csak őt hanem engem is. Nem szeretném még egyszer sírni látni őt, mint azon napon amikor mamám meghalt. Előtte még sosem láttam őt sírni. S most megint válságban a családunk, igazából nem sok választja el őt attól h kitörjön belőle minden. Elmondta nekem a kis terveit, h ő mit szeretne csinálni, s meglepetten néztem rá majd remegő hangon közöltem vele a dolgokat.

Apu: Tényleg ha sikerül, menj inkább ki külföldre. Bánom is én hogy hova, csak boldog legyél, vegyenek körül téged a barátaid.
Midoo: Na ha kijutok akkor jössz velem.*mosolyog*
Apu: Tudom h mindenáron magaddal vinnél, de tudod.. én nem szeretnék elmenni. Sok dolog fűz engem ehhez a házhoz, még ha nem is én építettem, de a két kezem munkája benne van.
Midoo: Tudom.. tudom..de én nélküled inkább sehova nem megyek. Nem akarlak itt hagyni egyedül téged. *óriási gombóc van a torkában*
Apu: Jajj Ildike.. ne mondj ilyet. Valósítsd meg az álmaidat. És ha kijutsz akk ne egy évben gyere haza 1x.*elneveti magát, persze könnyes a szeme*
Midoo: Akk hetente jövök.*odamegy hozzá majd szorosan megöleli őt*  Én mindig itt leszek neked.
Apu: Jajj te.. *visszaöleli*

Elég rossz ránézni egy olyan személyre, aki 41 évesen már összetörik az élet nehézségétől. Folyamatos munka, immáron 10-15 éve.. pontosan nem tudom h mikor kezdett el, de gyerek korában is sokat dolgozott h meglegyen mindaz, amit eltervezett. S lám meglett. Minden álma volt egy motor, ami csak az övé. Megkapta. Szeretett volna egy autót, megkapta. Kisebb álmai voltak, mind megvalósította, s mindig alkalmat kerít egy újabb álom megvalósítására, miközben önzetlenül próbál az én saját álmom felé lökdösni engem. Büszke vagyok arra h ilyen apával áldott meg az ég, s nem egy lerészegedett, alkoholista állattal mint a nagyapám. Okom nincs rá h utáljam apámat mert komolyan mindenben amiben tud segít. És épp annyi törődést kapok tőle amennyire nekem szükségem van. Ha egyszer netalán valami történne vele, nem tudom mit csinálnék.. inkább engem vigyen el a halál és bármi más mint őt.

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Apummal elbeszélgettünk s azt hiszem kicsit oldottam így a benne lévő feszültséget. Ki van készülve, ám nem lehet látni rajta. A tűrőképessége egy ponton meg fog állni, s vadként fog előtörni belőle. Ismerem őt, látom rajta h annyira terheli őt minden, h alig bírja. A sírás kerülgeti őt, bár nem csak őt hanem engem is. Nem szeretném még egyszer sírni látni őt, mint azon napon amikor mamám meghalt. Előtte még sosem láttam őt sírni. S most megint válságban a családunk, igazából nem sok választja el őt attól h kitörjön belőle minden. Elmondta nekem a kis terveit, h ő mit szeretne csinálni, s meglepetten néztem rá majd remegő hangon közöltem vele a dolgokat.

Apu: Tényleg ha sikerül, menj inkább ki külföldre. Bánom is én hogy hova, csak boldog legyél, vegyenek körül téged a barátaid.
Midoo: Na ha kijutok akkor jössz velem.*mosolyog*
Apu: Tudom h mindenáron magaddal vinnél, de tudod.. én nem szeretnék elmenni. Sok dolog fűz engem ehhez a házhoz, még ha nem is én építettem, de a két kezem munkája benne van.
Midoo: Tudom.. tudom..de én nélküled inkább sehova nem megyek. Nem akarlak itt hagyni egyedül téged. *óriási gombóc van a torkában*
Apu: Jajj Ildike.. ne mondj ilyet. Valósítsd meg az álmaidat. És ha kijutsz akk ne egy évben gyere haza 1x.*elneveti magát, persze könnyes a szeme*
Midoo: Akk hetente jövök.*odamegy hozzá majd szorosan megöleli őt*  Én mindig itt leszek neked.
Apu: Jajj te.. *visszaöleli*

Elég rossz ránézni egy olyan személyre, aki 41 évesen már összetörik az élet nehézségétől. Folyamatos munka, immáron 10-15 éve.. pontosan nem tudom h mikor kezdett el, de gyerek korában is sokat dolgozott h meglegyen mindaz, amit eltervezett. S lám meglett. Minden álma volt egy motor, ami csak az övé. Megkapta. Szeretett volna egy autót, megkapta. Kisebb álmai voltak, mind megvalósította, s mindig alkalmat kerít egy újabb álom megvalósítására, miközben önzetlenül próbál az én saját álmom felé lökdösni engem. Büszke vagyok arra h ilyen apával áldott meg az ég, s nem egy lerészegedett, alkoholista állattal mint a nagyapám. Okom nincs rá h utáljam apámat mert komolyan mindenben amiben tud segít. És épp annyi törődést kapok tőle amennyire nekem szükségem van. Ha egyszer netalán valami történne vele, nem tudom mit csinálnék.. inkább engem vigyen el a halál és bármi más mint őt.