Budapest
2010. október 15., péntek | 21:47 |
0 Ask

Magyarország fővárosa,tele emberrel és nyüzsgéssel.Valahogy ebben az unalmas megyében ezt nem kapom meg.Reggel 6:30 perc.. Mido fáradtan indul el a hidegben a vasútállomásra, ahol pár emberen kívül csak a kalauzok vannak.6:45 perc. A hangosbemondón csak annyit mondanak: A Hatvan felé közlekedő Somoskőujfaluból érkező személyvonat előreláthatólag 6 percet késik. Na jó kivárjuk. Jött is, aztán felszálltunk.Hely persze nem volt...igy Hatvanig ugymond álltunk. Miután hosszas zötykölődés után megérkeztünk Hatvanba, leszálltunk és egyből Freehug.. Csabit már öleltem is meg.. aztán Hajnit és Kittit.. A nap folyamán Benitől is kaptam ölelést és Fannitól is..meg Simultam JanivalxD szal szép.Tehát.. vártunk a vonatra vagy 5 percet és jött is..Persze első osztályú kocsikba szálltunk ahova nem lehetett volna szabad.. nehezen de találtunk helyet a 2. osztályon.Én végig azon gondolkoztam h leszakadok és felszökök egy berlini járatra.. de nem volt szerencsém.. az orrom előtt húzott el a vonat. Hisztizve vonultam le a metróhoz..ahol a sok ázsiai megdobogtatta a szívem,igy törölte a szökés útját.
Csak a kínaiakat illetve bármilyen más ázsiaiakat kerestem a szememmel.Terror házában mikor megpillantottam a két kínait egyből felcsillant a szemem h úristen de jól néz ki az egyikxD Végül a legjobb volt az, mikor a metrónál álltunk.Akimoto már szinte kilökött a metró elé de én még mindig nem tudtam mit kéne néznem..Mikor a srác felénk fordult, teljesen olyan öröm töltött el... h madarat lehetett volna velem fogatni. Igy Akimotoval felkerekedve odamentünk a közelébe. Ekkor jött is a metró. Annáék elindultak, míg én utánuk.. a kis japcsi srác előreengedett..Persze nem az ajtó felé fordult.. hanem felém. Mivel nem volt kapaszkodó, igy kicsit bakiztamxD a legmagasabb csövet nehezen elkaptam, mire elmosolyodott.. Istenem annyira aranyos volt.Mikor Annáékra nézett elfintorodott.. Aztán Akimotora nézett.. mintha azt hinné h a pasim lenne pedig nem. Annyira bánom h nem szólítottam meg.. ahogy mosolygott.. a szívem nagyot dobbant.. Mikor szálltunk le végig simítottam a kezén..:$ nem bírtam ki h ne érjek hozzá.. Végül rámnézett utoljára és elmosolyodott aztán bezárult az ajtó és tovább ment.
Elsétáltunk a plázába ahol ismét kínaiakra vadásztunk.Találtunk párat..De azok nem értek fel a metrós sráccal..
Szeretnék Pesten lakni.. nagyvárosban ahol nyüzsgés van és nem punnyadás mint itthon...:/ Bárcsak sikerülne h felkerüljek oda... és beteljesüljön egy újabb álmom.~
★ Who I am?
A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.
2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥
Fanatikusan imádom: A barátomat
Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet,
Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t,
tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket,
One Million férfi parfümöt,
szerepezést, feltűnő ruhákat.
Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.
Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.
Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.
Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.
Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.
Név: Ildi Kor: 25 Nem: nő Testvér: féltestvérem Gergő Szülők: elváltak Kedvenc ital: bubble tea Kedvenc étel: sushi Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős Kapcsolat: kapcsolatban
Budapest

Magyarország fővárosa,tele emberrel és nyüzsgéssel.Valahogy ebben az unalmas megyében ezt nem kapom meg.Reggel 6:30 perc.. Mido fáradtan indul el a hidegben a vasútállomásra, ahol pár emberen kívül csak a kalauzok vannak.6:45 perc. A hangosbemondón csak annyit mondanak: A Hatvan felé közlekedő Somoskőujfaluból érkező személyvonat előreláthatólag 6 percet késik. Na jó kivárjuk. Jött is, aztán felszálltunk.Hely persze nem volt...igy Hatvanig ugymond álltunk. Miután hosszas zötykölődés után megérkeztünk Hatvanba, leszálltunk és egyből Freehug.. Csabit már öleltem is meg.. aztán Hajnit és Kittit.. A nap folyamán Benitől is kaptam ölelést és Fannitól is..meg Simultam JanivalxD szal szép.Tehát.. vártunk a vonatra vagy 5 percet és jött is..Persze első osztályú kocsikba szálltunk ahova nem lehetett volna szabad.. nehezen de találtunk helyet a 2. osztályon.Én végig azon gondolkoztam h leszakadok és felszökök egy berlini járatra.. de nem volt szerencsém.. az orrom előtt húzott el a vonat. Hisztizve vonultam le a metróhoz..ahol a sok ázsiai megdobogtatta a szívem,igy törölte a szökés útját.
Csak a kínaiakat illetve bármilyen más ázsiaiakat kerestem a szememmel.Terror házában mikor megpillantottam a két kínait egyből felcsillant a szemem h úristen de jól néz ki az egyikxD Végül a legjobb volt az, mikor a metrónál álltunk.Akimoto már szinte kilökött a metró elé de én még mindig nem tudtam mit kéne néznem..Mikor a srác felénk fordult, teljesen olyan öröm töltött el... h madarat lehetett volna velem fogatni. Igy Akimotoval felkerekedve odamentünk a közelébe. Ekkor jött is a metró. Annáék elindultak, míg én utánuk.. a kis japcsi srác előreengedett..Persze nem az ajtó felé fordult.. hanem felém. Mivel nem volt kapaszkodó, igy kicsit bakiztamxD a legmagasabb csövet nehezen elkaptam, mire elmosolyodott.. Istenem annyira aranyos volt.Mikor Annáékra nézett elfintorodott.. Aztán Akimotora nézett.. mintha azt hinné h a pasim lenne pedig nem. Annyira bánom h nem szólítottam meg.. ahogy mosolygott.. a szívem nagyot dobbant.. Mikor szálltunk le végig simítottam a kezén..:$ nem bírtam ki h ne érjek hozzá.. Végül rámnézett utoljára és elmosolyodott aztán bezárult az ajtó és tovább ment.
Elsétáltunk a plázába ahol ismét kínaiakra vadásztunk.Találtunk párat..De azok nem értek fel a metrós sráccal..
Szeretnék Pesten lakni.. nagyvárosban ahol nyüzsgés van és nem punnyadás mint itthon...:/ Bárcsak sikerülne h felkerüljek oda... és beteljesüljön egy újabb álmom.~