This is ma f*ckin' life!







Budapest
2010. október 15., péntek | 21:47 | 0 Ask
Magyarország fővárosa,tele emberrel és nyüzsgéssel.Valahogy ebben az unalmas megyében ezt nem kapom meg.Reggel 6:30 perc.. Mido fáradtan indul el a hidegben a vasútállomásra, ahol pár emberen kívül csak a kalauzok vannak.6:45 perc. A hangosbemondón csak annyit mondanak: A Hatvan felé közlekedő Somoskőujfaluból érkező személyvonat előreláthatólag 6 percet késik. Na jó kivárjuk. Jött is, aztán felszálltunk.Hely persze nem volt...igy Hatvanig ugymond álltunk. Miután hosszas zötykölődés után megérkeztünk Hatvanba, leszálltunk és egyből Freehug.. Csabit már öleltem is meg.. aztán Hajnit és Kittit.. A nap folyamán Benitől is kaptam ölelést és Fannitól is..meg Simultam JanivalxD szal szép.Tehát.. vártunk a vonatra vagy 5 percet és jött is..Persze első osztályú kocsikba szálltunk ahova nem lehetett volna szabad.. nehezen de találtunk helyet a 2. osztályon.Én végig azon gondolkoztam h leszakadok és felszökök egy berlini járatra.. de nem volt szerencsém.. az orrom előtt húzott el a vonat. Hisztizve vonultam le a metróhoz..ahol a sok ázsiai megdobogtatta a szívem,igy törölte a szökés útját.
Csak a kínaiakat illetve bármilyen más ázsiaiakat kerestem a szememmel.Terror házában mikor megpillantottam a két kínait egyből felcsillant  a szemem h úristen de jól néz ki az egyikxD Végül a legjobb volt az, mikor a metrónál álltunk.Akimoto már szinte kilökött a metró elé de én még mindig nem tudtam mit kéne néznem..Mikor a srác felénk fordult, teljesen olyan öröm töltött el... h madarat lehetett volna velem fogatni. Igy Akimotoval felkerekedve odamentünk a közelébe. Ekkor jött is a metró. Annáék elindultak, míg én utánuk.. a kis japcsi srác előreengedett..Persze nem az ajtó felé fordult.. hanem felém. Mivel nem volt kapaszkodó, igy kicsit bakiztamxD a legmagasabb csövet nehezen elkaptam, mire elmosolyodott.. Istenem annyira aranyos volt.Mikor Annáékra nézett elfintorodott.. Aztán Akimotora nézett.. mintha azt hinné h a pasim lenne pedig nem. Annyira bánom h nem szólítottam meg.. ahogy mosolygott.. a szívem nagyot dobbant.. Mikor szálltunk le végig simítottam a kezén..:$ nem bírtam ki h ne érjek hozzá.. Végül rámnézett utoljára és elmosolyodott aztán bezárult az ajtó és tovább ment.
Elsétáltunk a plázába ahol ismét kínaiakra vadásztunk.Találtunk párat..De azok nem értek fel a metrós sráccal..
Szeretnék Pesten lakni.. nagyvárosban ahol nyüzsgés van és nem punnyadás mint itthon...:/ Bárcsak sikerülne h felkerüljek oda... és beteljesüljön egy újabb álmom.~