Minél jobban szeretném h legyen 2011 június.Minden olyan nehéznek tűnik.Tegnap óta Bullet For My Valentine-on élek.a fejem lüktet a fájdalomtól.Lehet mára abba kéne hagynom? De nem akarom.Na jó..Most átkapcsoltam.De ez sem olyan pörgős.Inkább ilyen depis. Valahogy 2 napja azt érzem h a düh kitör belőlem.H nem nyugszik.Tennem kell valamit.Valamit, amit talán meg is bánhatok.Álmomban rohantam szakadó esőben a barátaim elől.Végig azt hallottam h  kérlek.. nyugodj meg nem lesz semmi gond.Majd egy kamion állított meg.Persze nem haltam meg. Hanem csúnyán összetörtem magam.Cher ott sírt a kórházban,h nem tudott segíteni és h rossz barátnő.Seto is ott volt meg Sasa is és vigasztalták őt h semmi bajom nem lesz.Anyumék nem is tudtak erről az egészről.Csak egyszerűen eltüntem.. nem kerestek.Mikor felébredtem a kórházban,Cher könnyes arcával találkoztam,és egy miérttel.Válaszolni nem tudtam.Egy hang sem jött ki a torkomon,majd megláttam Sasát..kint az ablaknál..Nehezen de kipréseltem magamból pár szót..Majd két könnycsepp gördült le az arcomon.Aztán felébredtem.A lelkiismeret furdalás bennem volt.Meg merném ezt tenni?..Valóban ez a megoldás?..Rájöttem h nem.Nekem az a fontos, h Cher mellettem legyen és segítsen.Azt tudom h a betegségemből sosem gyógyulok ki ha igy folytatom.Lehet ez miatt vagyok elmaradott? Ez is akadályozhat mindenben?...Annyi kérdés cikázik a fejemben amire nem tudom a választ.Például: Miért lett ilyen anyám?..Miért kell mindig üvöltenie mikor szép szóval megértem? Teljesen kikészülök már az örökös ordibálásától.Elhatároztam,ha én megélem azt h felnőtt leszek, jó munkám lesz, lesz diplomám, akk tutira már csak egy olyan embert keresek aki támogat,szeret,megért, és törődik velem.Nem akarok gyereket.Nem akarom azzal elrontani az életét amivel anyumék..az örökös üvöltéssel..Már nem bírom ezt a terhet...Várom is meg nem is h legyen suli.Legalább nem kell mindig itthon lennem...haverokkal lehetek, viszont az lesz a rossz h kevesebbet találkozhatok Cherrel.Remélem a jövő nyár jobban sikerül, és eljutok oda ahova szeretnék. Szeretnék annyi mindent, utazni, világot látni, de ebből semmi sem lehet mert mindent elrontanak anyámék.Tudom most őket hibáztatom, közben én vagyok a hibás..hisz nem csinálok mást, csak beülök gép elé és kockulok.Nap mint nap..De mit tudnék csinálni? Cher is hol hőemelkedéssel, hol lázzal küszköd.De nem hallgat rám.Nem tudom mi tévő legyek, h egy kicsit hallgasson rám. Talán nem jó barátnő vagyok? Lehet bennem van a hiba h nem tudok rá hatni.Túl jól ismerjük egymást hozzá.
Annyi mindent köszönhetek neki.Mindent..Én nem bírnám ki nélküle.Az a két hét amíg ő távol volt.Mintha a legfontosabb személyt szaggatták volna el tőlem.Szemem ismét könnyben,gombóc a torkomban.Big Bang-Until Whenever.Ez a szám mindig meg tud sirattatni.Nekem miért nem sikerül semmi?Az élettől csak a pofonokat kapom.Mintha ez igy lenne rendjén.Előbb apumnak mondtam h anyu állandóan üvölt velem.Ő is mire fogja? A munka. Miért mindig a munka?... Jövőre betervezem nekik h 1 hétre elhúznak 2-en valahova..Balaton vagy Hajdúszoboszló... Nem érdekel.Nem akarom h ez legyen. El mennek, kipihenik magukat..Hm ahhoz nekik 1 hét nem elég...akk 2-re mennek..Leszarom én el leszek itthon nagyanyámékkal.Tudok magamra főzni, mosni akk most minek izéljek?..El lennék én.Legalább Cher is jöhetne hozzám, meg az aki akar.:) Vagy én megyek .Persze valaki jöhet éjszakára mert tudni illik én fosos vagyok.Már mint mikor egyszer betörtek..Azóta...11 éves voltam.
Regényt írok.De azt hiszem tök jó kiírni magamból a gondot.Sasának is panaszkodtam egy sort.Sajnálom.Ennyit mondok.Senki nem hallgat meg ugy.Remélem mikor jövőre jön, egy kiadós beszélgetés jót tesz.Csak sikerüljön jönnie.És elkérnie anyuéktól.Anyum benne lenne...De apum..:( Szeretnék nagyon kimenni külföldre..Itthon minden olyan unalmas.És egyhangú.Lehet túlságosan beleélem magam és semmi nem lesz belőle.De ez a jövő kérdése.Remélem sikerül, és láthatom őt..élőben.Hisz a fanja vagyok.<3
Nagyon sok könyörgés árán értem el nála h msn-t csináljon.Én voltam aki könyörgött a legtöbbet nem más.Képekért könyörögtem.Megkaptam.Július 14.-én remegve írtam Sasára... igazán féltem tőle.Pedig nincs mitől.Azóta tök jól el vagyok vele.Pedig szinte alig ismerem őt.De majd idővel jobban megismerem...
Köszönök mindent nektek.H vagytok nekem,és nem engeditek h hülyeséget csináljak..<3*könnyek között írja ezt a sort*Ti vagytok a leges legjobb dolog az életemben<3Cher♥ Sasa♥<3

A nevem Midoo. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Nógrád megyében. Ha valakinek bemutatkozok, mindig Salgótarjánt mondok, hisz az a megyeszékhely. 1995.02.15-én láttam meg a napvilágot, eme csodálatosnak nem mondható megyében. Szüleim elváltak 2012-ben, így apukámmal élek. Általános iskolát itt Bátonyterenyén végeztem, míg a középiskolát Salgótarjánban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolában kezdtem el 2009-ben, majd 2015 májusában vizsgáztam, mint Vendéglátás szervező - vendéglős.

2015. decembere hozta el a nagy változást az életemben, amikor rátaláltam a másik felemre. Arra az emberre, aki kiegészít, boldoggá tesz, szeret, s akivel le akarom élni hátralévő életemet. ♥



Fanatikusan imádom: A barátomat Ádámot♥, Dél-Koreát, kínai kaját, brokkolit, fagyit, BIGBANGet, Kwon Jiyongot, 2NE1-t, YG Family-t, tetoválásokat, piercingeket, divatot, márkákat, tervezőket, One Million férfi parfümöt, szerepezést, feltűnő ruhákat.



Szeretek: főzni, olvasni, biciklizni, túrázni, világot látni, kirándulni, sétálni, jót beszélgetni, énekelni, táncolni, sminkelni, hajat festeni, zenéket, kondizást.


Nem szeretem: kritika(ami nem építő), hazugság, ha valaki nem mondja a szemembe a dolgokat - lehet rosszul viselem, de jobb mint mástól megtudni -, ha fikázzák a kpopot, ha depressziós hangulatom van, esőt, havat, hideg időt, szürke időt.


Jól bírom ha valaki hisztizik, sokat szoktam pátyolgatni a lelkeket, és nem azért teszem, hogy abba hagyja hamar, hanem azért, hogy megnyugodjon tényleg, és eltereljem a figyelmét.



Trichotillomániában szenvedek, ami kényszeres betegség - tudod google.hu ha valamit nem tudsz, kismillió szöveg van róla.

Most csak ennyi jutott eszembe, de pótlom, ha lesz még valami.

Név: Ildi
Kor: 25
Nem: nő
Testvér: féltestvérem Gergő
Szülők: elváltak
Kedvenc ital: bubble tea
Kedvenc étel: sushi
Végzettség: Vendéglátás szervező-vendéglős
Kapcsolat: kapcsolatban

Ruú ♥ Viccu ♥ Cherryke ♥

Minél jobban szeretném h legyen 2011 június.Minden olyan nehéznek tűnik.Tegnap óta Bullet For My Valentine-on élek.a fejem lüktet a fájdalomtól.Lehet mára abba kéne hagynom? De nem akarom.Na jó..Most átkapcsoltam.De ez sem olyan pörgős.Inkább ilyen depis. Valahogy 2 napja azt érzem h a düh kitör belőlem.H nem nyugszik.Tennem kell valamit.Valamit, amit talán meg is bánhatok.Álmomban rohantam szakadó esőben a barátaim elől.Végig azt hallottam h  kérlek.. nyugodj meg nem lesz semmi gond.Majd egy kamion állított meg.Persze nem haltam meg. Hanem csúnyán összetörtem magam.Cher ott sírt a kórházban,h nem tudott segíteni és h rossz barátnő.Seto is ott volt meg Sasa is és vigasztalták őt h semmi bajom nem lesz.Anyumék nem is tudtak erről az egészről.Csak egyszerűen eltüntem.. nem kerestek.Mikor felébredtem a kórházban,Cher könnyes arcával találkoztam,és egy miérttel.Válaszolni nem tudtam.Egy hang sem jött ki a torkomon,majd megláttam Sasát..kint az ablaknál..Nehezen de kipréseltem magamból pár szót..Majd két könnycsepp gördült le az arcomon.Aztán felébredtem.A lelkiismeret furdalás bennem volt.Meg merném ezt tenni?..Valóban ez a megoldás?..Rájöttem h nem.Nekem az a fontos, h Cher mellettem legyen és segítsen.Azt tudom h a betegségemből sosem gyógyulok ki ha igy folytatom.Lehet ez miatt vagyok elmaradott? Ez is akadályozhat mindenben?...Annyi kérdés cikázik a fejemben amire nem tudom a választ.Például: Miért lett ilyen anyám?..Miért kell mindig üvöltenie mikor szép szóval megértem? Teljesen kikészülök már az örökös ordibálásától.Elhatároztam,ha én megélem azt h felnőtt leszek, jó munkám lesz, lesz diplomám, akk tutira már csak egy olyan embert keresek aki támogat,szeret,megért, és törődik velem.Nem akarok gyereket.Nem akarom azzal elrontani az életét amivel anyumék..az örökös üvöltéssel..Már nem bírom ezt a terhet...Várom is meg nem is h legyen suli.Legalább nem kell mindig itthon lennem...haverokkal lehetek, viszont az lesz a rossz h kevesebbet találkozhatok Cherrel.Remélem a jövő nyár jobban sikerül, és eljutok oda ahova szeretnék. Szeretnék annyi mindent, utazni, világot látni, de ebből semmi sem lehet mert mindent elrontanak anyámék.Tudom most őket hibáztatom, közben én vagyok a hibás..hisz nem csinálok mást, csak beülök gép elé és kockulok.Nap mint nap..De mit tudnék csinálni? Cher is hol hőemelkedéssel, hol lázzal küszköd.De nem hallgat rám.Nem tudom mi tévő legyek, h egy kicsit hallgasson rám. Talán nem jó barátnő vagyok? Lehet bennem van a hiba h nem tudok rá hatni.Túl jól ismerjük egymást hozzá.
Annyi mindent köszönhetek neki.Mindent..Én nem bírnám ki nélküle.Az a két hét amíg ő távol volt.Mintha a legfontosabb személyt szaggatták volna el tőlem.Szemem ismét könnyben,gombóc a torkomban.Big Bang-Until Whenever.Ez a szám mindig meg tud sirattatni.Nekem miért nem sikerül semmi?Az élettől csak a pofonokat kapom.Mintha ez igy lenne rendjén.Előbb apumnak mondtam h anyu állandóan üvölt velem.Ő is mire fogja? A munka. Miért mindig a munka?... Jövőre betervezem nekik h 1 hétre elhúznak 2-en valahova..Balaton vagy Hajdúszoboszló... Nem érdekel.Nem akarom h ez legyen. El mennek, kipihenik magukat..Hm ahhoz nekik 1 hét nem elég...akk 2-re mennek..Leszarom én el leszek itthon nagyanyámékkal.Tudok magamra főzni, mosni akk most minek izéljek?..El lennék én.Legalább Cher is jöhetne hozzám, meg az aki akar.:) Vagy én megyek .Persze valaki jöhet éjszakára mert tudni illik én fosos vagyok.Már mint mikor egyszer betörtek..Azóta...11 éves voltam.
Regényt írok.De azt hiszem tök jó kiírni magamból a gondot.Sasának is panaszkodtam egy sort.Sajnálom.Ennyit mondok.Senki nem hallgat meg ugy.Remélem mikor jövőre jön, egy kiadós beszélgetés jót tesz.Csak sikerüljön jönnie.És elkérnie anyuéktól.Anyum benne lenne...De apum..:( Szeretnék nagyon kimenni külföldre..Itthon minden olyan unalmas.És egyhangú.Lehet túlságosan beleélem magam és semmi nem lesz belőle.De ez a jövő kérdése.Remélem sikerül, és láthatom őt..élőben.Hisz a fanja vagyok.<3
Nagyon sok könyörgés árán értem el nála h msn-t csináljon.Én voltam aki könyörgött a legtöbbet nem más.Képekért könyörögtem.Megkaptam.Július 14.-én remegve írtam Sasára... igazán féltem tőle.Pedig nincs mitől.Azóta tök jól el vagyok vele.Pedig szinte alig ismerem őt.De majd idővel jobban megismerem...
Köszönök mindent nektek.H vagytok nekem,és nem engeditek h hülyeséget csináljak..<3*könnyek között írja ezt a sort*Ti vagytok a leges legjobb dolog az életemben<3Cher♥ Sasa♥<3